Mire való a felügyelőbizottság? A
BKV-nál és másutt?
2009-08-21.
Szabadi Béla (politikai
államtitkár, közgazdász)
Mire való a felügyelőbizottság?
A BKV-nál és másutt?
A kérdés költőinek tőnik, hiszen valóban előre tudhatjuk a választ.
Csakhogy itt két válasz
is adható, bár általában csak az egyikre számíthatunk (éppen
olyanra, ami normális országban,
a nyilvánosság előtt legalábbis, fel sem merülhetne). Sajnos mégis
az jut az
eszünkbe és a tapasztalt gyakorlat alapján is csak azt mondhatjuk: a
felügyelőbizottság
(FB) „fügefalevélként” szolgál, amivel eltakarják azt, amit nem
szabadna. És egyben arra,
hogy jogcím legyen tagjait valamiért plusz jövedelemhez juttatni.
Piacgazdaság, jogbiztonság, rendszerváltás
Ez a válasz még cinikusabbnak hat, ha tudjuk, hogy Magyarországon
állítólag – egyes nyilatkozatok
és az alkotmány szerint – piacgazdaság van, ahol törvény szabja meg,
hogyan
kell a cégeknek mőködniük, miképpen irányíthatják azokat, melyek az
ügyvezetés, a tulajdonos
jogosítványai és kötelezettségei, miért és hogyan felelnek, adható-e
és hogyan utasítás
az ügyvezetésnek, feltétele-e ennek az írásbeliség, lehet-e az
ügyvezetés tagjaival határozatlan
időre szerződést kötni vagy csak határozott idejőre szólót, miként
ellenőrzik a cégeket,
melyek a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló jogosítványai és
feladatai, kötelezettségei,
van-e és miben felelősségük, megismerhet-e minden iratot a
felügyelőbizottság,
mit kell tennie, ha korlátozni akarnák ellenőrzési jogosítványait
stb.
Ez a törvény a cégtörvény, vagy másként a társasági törvény, amit az
ún. rendszerváltás
(rendszerváltoztatás?) legfontosabb törvényének szoktak tartani,
mivel ez a jogi alapja a
piacgazdaságra való áttérésnek és a piacgazdálkodásnak.
Hogy volt-e rendszerváltás Magyarországon, az kiderül abból is,
alkalmazzák-e a gazdasági
társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényt. Még markánsabban
fogalmazva:
egyáltalán ismerik-e azok, akiknek alkalmazniuk kell(ene)? Például a
BKV-nál, ahol hatalmas
botrányok hívták fel a figyelmet arra: nem alkalmazzák, sőt nem is
biztos, hogy ismerik.
A posztokat, beleértve az ellenőrzést is a politikai zsákmányszerzés
és feltehetőleg a
kölcsönös előnyszerzés (kapok és adok) körébe tartozónak ítélik és
ítélhetik.
Az elit és a klientúra (nem diszkrét) „bája”
Erre utal az is, hogy e személyi kör „keresztbe kasul” és (talán)
„kéz kezet mos” alapon
részt vesz egymás cégeinek (állami, önkormányzati vállalatok)
vezetésében. Ez összeférhetetlenség,
tartalmilag mindenképpen.
A társasági törvényt nem alkalmazzák, helyette „alkalmazói”
túlterjeszkednek illetékességükön.
Azok, akiknek ismerniük és alkalmazniuk kellene, önkényesen
minősítenek,
„megcsillantják” nem létező jogérzéküket.
A „közfelháborodást keltő cselekmények” (Keller korábbi
megfogalmazása, de ezek a
jelzők most tényleg „ülnek”) kiderülése után a BKV
felügyelőbizottságának elnöke, ahelyett,
hogy ellátta volna feladatát, az ügyvezetés és az FB
szerecsenmosdatásába kezdett. A
BKV FB-elnök „mellesleg” egy másik cég, történetesen a nagy
pénzosztó (a Nagy Zseb)
szerepét betöltő Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója. Kiemelkedő
tiszteletdíjjal.
Prejudikál és megdöbbentően nyíltan a politika is, miközben
láthatóan fogalma sincs a
társasági törvényről. Azért sincs, mert a mögötte felsorakozó
sztárügyvédekkel együtt –
eddig legalábbis – úgy érezhették, nem voltak rászorulva arra, hogy
értékes idejüket a meg2
ismerésre fecséreljék. Fellépésük magabiztosságát viszont ez az
általam is vélt „hiányosság”
nem korlátozza.
Még az irányát sem, mivel ezt is a kettős mérce jegyében teszik.
Nálam is beavatkozott a
politika az igazságszolgáltatásba, most is ezt tette a BKV-nál.
Mindkét esetben tehát elébe
vágott az eljárásnak. De nálam a politika – az ártatlanság vélelmét
megsértve – durván és
egyben rosszhiszemően, előre elítélt, e másik (végkielégítési)
ügyben viszont előre felmentően
prejudikált.
De miért is lenne baj a baj?
Közben újabb elfogadhatatlan megnyilvánulásokkal találkoztunk.
Azzal „érvelnek”, hogy
gyakorlatilag minden állami és önkormányzati cégnél hasonló
állapotok vannak és politikai
manipulációra, valamint pártharcra utal, hogy szegény BKV ügyeit
teregették ki. – Másokat
miért nem vizsgálnak? – firtatják. Ezt nem kérdezték akkor, amikor
2001-től valósággal
megszállta a KEHI az FVM cégeit és közismerten olyan nyomás alá
helyezték őket,
amilyenre évtizedek óta nem került sor. – Nem jöhettek addig vissza,
amíg nem találtok
valamit! – sikította a telefonba a „kis nagyember”, amikor megtudta,
emberei nem találtak
semmit.
A pénzszórásban olyan gyakorlatot akarnak láttatni, amivel meg
kellene békülni.
(Szemben azzal, amit különben a közpénzek szentségéről szoktak
kenetteljesen nyilatkozni.)
„Meg kell” (?!) ugyanis fizetni a klientúrát! – szögezik le. Azt
hittem, hogy rosszul
hallok és félreértettem, pedig dehogy. Ma már itt tartunk!
Azzal is „operálnak”: más is csinálja, a Fidesz is. A sajtó révén
utalnak arra, hogy az
önkormányzati cégekre ugyanúgy igaz a pénzszórás, mint az
államiakra, hangsúlyozzák,
hogy a Fideszre ez ugyanúgy fennáll. – Micsoda „érv”? – döbbenünk
meg. A szükségből
erényt, most is mőködik, le akarják nyeletni, hogy Magyarországból
feudális jellegő ország
lett és lehet. Feudális kiváltságokkal és apanázsokkal.
Ebből a pártválasztékból nehéz és egyre nehezebb választani, az EU-s
választásokon a
szavazásra jogosultak 65 százaléka maradt távol. Lehet, hogy nem
érzik, ez mekkora baj,
sőt előnynek érezhetik, mivel a klientúrával akarják „megvívni”
választást. Ahogy egy
másik anyagban megírtam, e 65 százalékos távolmaradás miatt a Fidesz
„történelmi” 56
százaléka valójában 19, 8 százalék , az MSZP 19 százaléka
ténylegesen 6, 6 százalékos
támogatottságot, „ekkora” bizonyítható legitimációt jelent. Ez
viszont az ország stabilitása
szempontjából tragikus következményekkel járhat.
A kormányszóvivő szerint a BKV-nál történtekhez a kormánynak semmi
köze nincs. Pedig
csak van, mivel évi 50 milliárd forint támogatást ad a kormány
Budapestnek. És támogatja,
hogy a 4. számú metró – a folyamatos és hatalmas anomáliák ellenére
is, lassan is,
folyamatosan emelkedő költségekkel is – EU támogatásból épüljön meg.
Cserébe beavatkozhat,
sőt kötelessége beavatkozni abba, ahol anomália van.
Hol van most a zéró tolerancia?
Ugyanazok állítják, hogy e helyzetet el kell fogadni, akik a zéró
tolerancia demagóg és
életidegen „elvét” hirdetik. Persze mindig másra értik.
Egyben kijelentik, hogy a BKV-nál minden vezető tudott a kifogásolt
(szerintük bocsánatos)
jelenségekről. A felügyelőbizottság is. Mintha ezt nem tudná az, aki
elolvasta a társasági
törvényt.
De még többet megtudnánk, ha láthatnánk a BKV alapító okiratát és a
felügyelő bizottság
ügyrendjét. Ezzel utóbbival is rendelkeznie kell a cégtörvény
értelmében. Még jobb
lenne, ha a mérlegek auditálásához szükséges teljességi
nyilatkozatokat is bemutatnák az
elmúlt évekre vonatkozóan. Ebben az ügyvezetésnek – büntetőjogi
felelőssége tudatában –
arról is nyilatkoznia kell: minden körülményt feltárt-e a
könyvvizsgáló számára.
Végre jön a fúrópajzs! A sikert váró és fényképező Demszky és a
BKV-t felügyelő helyettese, Hagyó
Az önkényes megítélést és a hangulatkeltést szolgálhatja csak az a
félreértés (félretájékoztatás),
ami a tulajdonformák között valamiféle hierarchiát tételez fel.
Mindez
szembenáll az alkotmánnyal, ami szerint a köztulajdon (állami
tulajdon, önkormányzati
tulajdon) és a magántulajdon egyenrangú. A védelme szempontjából is.
Az állami, önkormányzati
vagyonnal is természetesen gondosan kellene bánni, ami ott kezdődik,
hogy meg
kellene ismerni az érintetteknek – beleértve a tájékoztatás
feladatait ellátó sajtót is – a társasági
törvényt és számon kellene kérni annak rendelkezéseit, mőködtetni
annak intézményeit.
Ahelyett, hogy a szőnyeg alá nem söpörhető ügyekben folyamatos
szappanoperát
látunk.
Azokat pedig, akiknél visszaélés gyanúja merül fel, felelősségre
kell vonni. Hangsúlyozottan:
csak valós tettekért és csak azokat, akik valóban a felelősök. Ha
nem így járnak el,
abból nem csak egyéni károk származnak.
Ön mennyit fizetne és kinek? Mi lett az üvegzsebtörvénnyel?
És mivel az állam, önkormányzat szegény, továbbá, mivel cégei között
sok a veszteséges,
gondok vannak a minőséggel, a hatékonysággal, továbbá, mert a
tevékenység szőkítésével,
elsorvasztásával kereshetnek cégek túlélési lehetőséget, a gondos
tulajdonosnak ehhez kellene
szabnia a béreket és prémiumokat. És a végkielégítéseket. De nem
ehhez szabja, hanem
a nyereséges magáncégek menedzsereinek jövedelméhez. Érdekes módon a
javadalmazás
tekintetében – önmaguknak ellentmondva (ld. korábban) – egyformának
veszik az
állami és a magáncégeket. Tegyük ehhez hozzá, hogy ez a pazarló és
értelmetlen gyakorlat
súlyos megszorítások és megvonások idején is akadálytalanul
folytatódik.
Azzal a politikusi állítással (felkiáltással): a legjobbakat csak
így kapjuk meg! (İk lennének
azok?) Vajon minek nézik az állampolgárokat?
Ha végigtekintünk az állami, önkormányzati cégek vezetőinek fizetési
listáin, elképedünk.
Még inkább, ha értesülünk az csillagászati végkielégítésekről.
Közben még egyéb
pénzszórásokról is. Akkor kellene csak igazán „repülősót kérnünk”,
hogy magunkhoz térjünk,
amikor kiderül: mekkora jövedelem(el)emelést hajtottak végre állami,
önkormányzati
cégeknél. 2002 óta helyenként 3–4-szeresére emelkedett a kimutatott
juttatás összege!
Mármint az ÁPV Rt. cégeihez képest. Az FVM-ben korábban kb.
felét–egyharmadát
kapták a vezetők az ÁPV Rt. portfoliójába tartozó vállalatvezetői
juttatásoknak. (Holott az
FVM tulajdonosi gyakorlásába tartozó társaságok között 2000-re
mindegyik nyereséges
lett, ami az ÁPV Rt. agrárportfoliójába tartozó vállalati körről nem
mondható el.)
Üvegzsebtörvény ide, üvegzsebtörvény oda!: semmi nem tudható a
jelenlegi FVM-es cégvezetői,
felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi bérekről.
Elgondolkodunk: vajon milyen lenne a teljesítmény és mennyi lenne a
felszínre jött esetek
alapján sajnálatosan feltételezhető visszaélés, ha a gárda ennél
gyengébb lenne?
Arra végképp nem tudunk rájönni, hogyan maradhat fenn pl. a BKV
vezérigazgatójáról
a hízelgő vélemény előző munkahelyeinek sajnálatos eseményei és
hihetetlen veszteségei
(ld.. Paks) után? (Napi 50 millió forint!) Vajon mit tudhat, ami
tényleg eszünkbe nem juthat?
Hogyan lehet, hogy eddig mindig újabb kiváló lehetőséget kapott?
Hogyan képesek mindezt és még mást is ellátni?
Még inkább megzavarodunk, ha látjuk: hogy egyéb és jól fizető
poszttal (posztokkal) is
megkínálják őket. (Hogy hánnyal, az ritkán derül ki.) Hogyan tudná
mindezt bárki ellátni,
holott sok cég az összeomlás küszöbén van, tehát elvileg sok munkát
adhatna? (A BKV
vezérigazgatója egyben egy másik összedőlés előtt álló cég, a MÁV
Start igazgatósági elnöke
is volt.) Kétség nem fér ahhoz, hogy a jövedelmet elkölteni – hiszen
mindenért remekül
megfizetik őket –, erre bizonyára képesek lehetnek.
Egészen elképesztő lehet a hatékonyságuk és a tőrőképességük, mivel
utóbb az is kiderült,
hogy a vezetők évi 6 nap többletszabadságot kapnak. Meglepődtem
persze a magyarázaton:
a stressz (!?) miatt. Még inkább azon: hogyan tudnak még 6 napot
munkán kívül
tölteni, amikor annyi (lenne) a feladat?
„Szupertanácsadók” seregei: kinek az érdekében?
Ami a feladatok elvégzését illeti, formális válasz persze van:
mindenütt tanácsadók seregeit
alkalmazzák: csillagászati juttatással. Sok „millás” jövedelemmel.
Vannak egyéni tanácsadók
is, akik havi 3–4 „millát” akasztanak le. Aztán vannak cégek is,
amelyek ennél
sokkal nagyobb, hatalmas bevételre tesznek szert tanácsadásból.
Ennek értelmét sokan vitatják,
feljelentést is tett valaki ismeretlen tettes ellen: nem teljesítés,
illetve aránytalan
gazdagodás miatt. A rendőrség a nyomozást egy idő után megszüntette…
Abból, ami ezekből a tanácsokból látszik, feltételezhető, hogy a
reálgazdaság és az élet
ismeretét is gyakran nélkülözhetik. (A józanész is hiányzik.)
Persze, nincsenek egyedül.
Emlékeznek talán még egy államtitkárra, aki a dohányipar ösztönzését
igyekezett bevezetni
a közszolgálatba.
És olyan ötleteket adnak, ami szemben áll a tulajdonos érdekeivel. A
cégtörvény szerint
az ügyvezetés az ötletek ilyen következményeire köteles lett volna
felhívni a tulajdonos figyelmét.
Ez a teendője akkor is, ha a tulajdonos írásban ad utasítást (csak
így adhat!) az
ügyvezetésnek, aki azt a társaság és a tulajdonos érdekeivel
ellentétesnek tartja. A
felügyelőbizottság – ha a tulajdonos anyagi érdekeinek sérelmét
tapasztalja – köteles a tulajdonoshoz
fordulni, több tulajdonos esetén a közgyőléshez fordulni. A cégek
alapító okirata
ezen felül további kötelezettségeket is előírhat. Ebből a BKV-nál
láthatóan semmi
nem valósult meg.
Egy tanácsadó cég: minden együtt!
Vizsgáljuk meg a sok közül az egyik tanácsadócég ügyleteit! A
választás azért esett e cégre,
a CEMI-re, mert a lehetséges problémákat együtt szimbolizálja.
Közvetlenül elvezet e cég tevékenysége a mai botrányokig. Az eddig
legalább 3, 3 milliárd
forint végkielégítést, illetve a pazar fizetéseket eredményező
„stratégiát”, továbbá intézkedéseket,
a szerződések átalakítását a CEMI nevő tanácsadó cég dolgozta ki.
Munkálkodásáért
idősebb szakértői (senior partner munkatársai) óránként 100 ezer,
fiatalabb munkatársai
(junior partner szakértői) 75 ezer forintot számoltak el.
Sajtóinformációk szerint eredetileg legfeljebb 10 millió forint járt
volna nekik, szerződésük
két hónapra szólt, de „rendkívül eredményes munkájukra” való
tekintettel az akkori
vezérigazgató ezt meghosszabbította. Így tíz és fél hónap alatt
csaknem háromszáz millió
(286) forintot fizettek ki ilyen és ehhez hasonló tanácsokért. (Az
eladósodás közben „gőzerővel”
folyik. 2007-ben például 11 milliárd forinttal és ebben az évben
elérte a 80 milliárd
forintot.)
Nem akármilyen munkát végezhettek, mert nyilván ezért kapták – a
hírek szerint – óradíjban
a többszörösét annak, amit egyes más tanácsadó cégek. Rendkívüli
munkaterhet
vállaltak, szó szerint éjjel-nappal dolgoztak, mivel 10, 5 hónap
alatt – újsághírek szerint –
5977 munkaórán keresztül izzadhattak a stratégián. Nyolc munkatársat
nélkülözött a CEMI
más munkákon. Számításaim szerint akkor is napi 16 órán át (!)
dolgozott (biztosan csak a
munkával foglalkozott mindegyikük, 16 órán keresztül nem evett, nem
ivott, nem ment a
toalettre stb.), ha a hónap minden napját munkára fordították. Nem
volt a számukra ünnepnap,
vasárnap, szombat. Nem volt feltöltődés. (Az anyagiakat leszámítva.)
A BKV mőködését, teljesítményét, jármőparkját és annak tisztaságát,
a szolgáltatásokat,
a pénzügyi nehézségeket stb. látva, talán nem szemtelenség, ha a
közösség szempontjából
úgy véljük: egeret vajúdtak a „hegyek”. És milyen egeret?
Felvetődik: ezek a javaslatokat, amelyeket bizonyos irányultsággal
ki sem kell találni,
mert azokból következnek, miféle időráfordítást igényeltek?
Javaslataik és abszurd díjtételeik hogyan voltak összeegyeztethetőek
azokkal a diktátumokkal,
amelyeket a társadalom megsarcolása érdekében terjesztettek elő?
(Mások számára
készült anyagaikban.) És az a közhangulat, amit egyesek
gerjesztettek a nyugdíjasok
körül, mintha élősdiek és ingyenélők lennének, egyenes
folytatásaként annak az „úttörő
gondolatnak”, miszerint „nem szent tehenek a nyugdíjasok”. E cégtől
eredhet az a végig
nem gondolt, a mai helyzetben értelmetlennek tőnő, demagógnak tőnő
elgondolás is, hogy
jövedelemátcsoportosítással kell csökkenteni az élőmunka terheit.
Nem vették ugyanakkor
észre, hogy a tb-kulcsok csökkentése ugyan mérsékli a munkaadók
terheit, de – különösen
a munkanélküliség további növekedése mellett – el fogja
lehetetleníteni a társadalombizto6
sítást, az egészségügy és a nyugellátás finanszírozását. Valójában
tehát a központi költségvetés
jár jól, jut további költekezési lehetőséghez.
A CEMI-t állítólag a BKV-t azóta is felügyelő
főpolgármester-helyettes vitte a BKV-hoz
és egyúttal valamennyi olyan önkormányzati céghez, amelyek a
felügyeletéhez tartoznak.
Van még egy kérdés, amiről mindenképpen beszélni kell. Mit csinál az
adminisztráció, a
BKV iroda – számtalan jól fizetett alkalmazottjával és vezetőjével?
Miért nem ők dolgozzák
ki a javaslatokat? Nekik legalább lehet reálgazdasági ismeretük és
ismerhetik a belső
helyzetet. Így viszont miért kaptak fizetést?
A tanácsadó cégek ellen feljelentés érkezett: ismeretlen tettes
ellen. Eszerint nem teljesültek
volna a szerződések, illetve nem állt arányban az elvégzett munka az
érte kifizetett
összeggel. A nyomozás ugyan hőtlen kezelés gyanújával elindult, de
hamar leállították.
Ez a szuperjövedelemmel mért szakértelem azonban nem látszik
megjelenni a gazdálkodás
és a szolgáltatás színvonalában. Alkalmaznak ügyvédeket is, az sem
látszik, még a
társasági törvény ismeretén sem.
A felügyelőbizottságról többé-kevésbé tudható, hogy a kifizetett
tiszteletdíj – a munka
megfelelő elvégzése nélkül – tulajdonképpen kidobott pénz volt. A
tanácsadói szuperpénzekről
is hasonló gyanítható. Az is kidobott pénz, amit a reálisan
megállapítható juttatások
felett fizettek ki. Ez a sokmilliárdos kár azonban minden bizonnyal
a töredéke annak, ami
a hibás vezetői intézkedésekből, a szükséges lépések elmaradásából,
az ellenőrzés és a korrekció
elmaradásából, illetve a „viszontszívességekből” származhat.
A társasági törvény és az igazságszolgáltatás
Tizenegy évvel a társasági törvény életbe lépése után végre
alkalmazni kellene! Nem csoda
persze, hogy mindez így maradhatott, mivel a nyomozó hatóságot és a
bíróságot sem érdekli,
ami a társasági törvényben van. Mindezt nyolc évig tartott perem
szomorú története
támasztja alá. Sem az nem érdekli, adhat-e és ha adhat, miként a
tulajdonos utasítást a cég
ügyvezetésének, sem az, mi az ügyvezetés, felügyelőbizottság, az
igazgatóság, a könyvvizsgáló
stb. feladata és felelőssége. De az sem, hogy az alapító okiratok
még további biztosítékokat
és ügyvezetői, felügyelőbizottsági, igazgatósági jogosítványokat és
kötelezettségeket
fogalmaztak meg, hogy az esetleges anomáliák kiderüljenek és
kiküszöbölődjenek,
az ezt keresztező szándékok meghiúsuljanak. Úgy tőnik, ez afféle
terhes tudás lenne, ami
megkötné a nyomozók és bírák kezét. Ehelyett inkább többen a
jogalkotás mezejére lépnek.
Peremben a Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla, a Legfelsőbb
Bíróság egyaránt tulajdonképpen
kirekesztette a társasági törvényt, de a cégek alapító okiratainak
ezt meghaladó
rendelkezéseit is. „Nem vette figyelembe”, hogy az ügyvezetésnek a
tulajdonos csak
írásban adhat utasítást. Süket fülekre talált, hogy minden
ügyvezetőnek határozott idejővé
alakítottam át a munkaviszonyát, ami lényegében bebetonozta őket
állásaikba.
A bíróságok nem hallgatták meg tanúként az FB-k egyetlen tagját, az
igazgatóságok
egyetlen tagját, egyetlen könyvvizsgálót sem. Felelősségüket pedig
végképp nem vizsgálták.
A másodfokú és a harmadfokú bíróságot „hidegen hagyta” az a tény,
ami az ítélőtábla
által összegyőjtött alapító okiratokból és alapítói határozatokból
kiderült. A minisztérium
marketing cégénél a tulajdonos akaratával való szembehelyezkedést
bizonyította: az ügyvezető
elszabotálta a felügyelőbizottsági tagok személyének változásait
bejelenteni a cégbíróságnál,
az alapítói határozatok hónapokig nem kerültek át. Ezzel a cégvezető
látványosan
maga cáfolta alaptalan állítását, hogy félt volna a tulajdonostól.
(Mintha az állásvesztésről
való félelem egyáltalán érv lehetne. Különösen a miniszter fiának a
barátjánál.)
Ennél is izgalmasabb kérdés: vajon milyen összetételő
felügyelőbizottság ellenőrizte és
ellenőrizte-e egyáltalán azokban a hónapokban a cég ügyeit? Vagy az:
hogyan fogadhatta
el a határidőn túl beadott okiratokat a cégbíróság? Hogyan
fogadhatta el – ráadásul meghatalmazás
nélkül – a nem a tulajdonos, hanem szabálytalanul – egy ügyvéd által
aláírt
alapítói okiratot? (Nem az ügyvéd volt különben a cég ügyvédje. Most
viszont a büntetőperben
éppen ő védi.)
Az eset a volt cégvezető „saját perében” is szóba került. A bíróság
nem óhajtotta felvenni
a bizonyítékok körébe a rendelkezésre álló „visszatartott” alapítói
határozatokat… Ez
nem a per tárgya! – utasította el. Ahogy azt sem vizsgálja, a
jövőben sem, hogy ugyanennél
a cégvezetőnél a bíróság előtt kiderült: engedély nélkül vásárolt
százmilliós értékben értékpapírt.
Ez sem volt a per tárgya…
Ha a hatályos törvényeket figyelmen kívül lehet hagyni, hogyan
beszélhetünk jogbiztonságról?
És persze rendszerváltásról?
Arról, hogy azért feleljen mindenki, amiért felelős.
Budapest, 2009. augusztus 16.
Dr. Szabadi Béla
Forrás: honlap
http://www.szabadibela.hu/
A marketing cég ifjú vezetőjéről olvashatnak könyveimben. A HÁLÓ
– Két leszámolás címő
kiadványban a 217., 218., 219., 221., 301., 317., 425. oldalakon; a
Bilincs és póráz – A
Gyorskocsi utca c. kötetben a 289., a 473. és az 503. oldalakon.
Itt saját nevén szerepel, de Bástya elvtársként is róla és egy
„kedves történetről” esik szó,
amivel engem akartak kapcsolatba hozni, a 422., a 450. és a 460.
oldalakon.
Fényképeken is láthatják az ifjú vezetőt: az akkori miniszterelnök
és az agrárminiszter,
államtitkárok és helyettes államtitkárok, külföldi vezetők stb.
társaságában.
Természetesen más vállalati vezetőkről és cégekről is olvashatnak (Agrárinnovációs
Kht.,
a Cartographia, TIG, Tehag, MVM stb.), vagy pl. a reklámügyletekről
is.
A keresést megkönnyíti a névmutatók mellett a tárgymutató is, ami a
HÁLÓ-nál áll rendelkezésre
és a honlapról letölthető.
HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA
A világot irányító Echelon-Rendszerek
magyarul első és kizárólagos leleplezője
http://hirhatter.com
Tel.: 30/919-6386 ; 76/320-450
Elérhetőség: 6000 Kecskemét, Reptéri út 15/b.,
fsz.2.
A Háttérhatalom léte és
technológiái, valamint az Emberiség helyzetének megértéséhez a Hírháttér kapcsolódó
alapirodalmából:
A
teljes Ringier médiamaffia-hálózat betiltotta!
HÍRHÁTTÉR:
Ezt a földet újraírja
2008-10-02.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A Háttérhatalom, ama Nagy
Babilon -
Meglátni a Pokol Kapuját...
/Christian Crown - Fenyvesi Theresa - titok és Molnár F. Árpád/
(Film, 31 perc) (Megtekinthető és letölthető!)
HÍRHÁTTÉR
- Átadja a titkokat
2008-11-28.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Kollektív életálom -
ismeretterjesztő film
/Molnár
F. Árpád/
(Zene: Ennio Morricone: A Polip) (Film, 16 perc) (Megtekinthető és letölthető!)
2008-12-26. -
Beszervezésem elő(zmé)nyei
/Tánczos Krisztina (Tánczos Gábor nagynénje)/
HÍRHÁTTÉR:
A Valóság kapuja
2009-01-03. -
Angyalok és ördögök - Rettentő pillanatok az
arisztokrácia rejtett világából
/Molnár F. Árpád - km. Tánczos Krisztina/
2009-01-15.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A Háttérhatalom Neve: A
Titokzatos Nagy Babilon - A
Jelenések Könyve Elkezdődött
/Molnár F. Árpád/
/Zene: 8 zeneszerzőtől/
(Film, 97 perc) (Megtekinthető és letölthető!)
HÍRHÁTTÉR
- Ahol a jövő életre kelt
2009-02-01.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
DNS és foton, és a
szörnyek istenné váltak
/Christian Crown - Molnár F. Árpád/
/Zene: Enigma - Touchness/
(Film, 16 perc) (Megtekinthető és letölthető!)
2009-02-02.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A CIA népirtásokat
pártoló terrorizmusa ellen -
Az Amerikai Nagykövetséggel beszéltünk
/Molnár F. Árpád/
KLIKK az oldalra!
(12
perc) (Megtekinthető és letölthető!)
HÍRHÁTTÉR
- Háború az Emberiség ellenségeivel szemben!
2009-03-22. -
Transzba vetett
Föld - A HAARP és a totális kontroll technológiáiból, belülről -
(ALAPMŰ)
/Molnár F. Árpád/
2009-04-26. -
A HAARP titkos alkalmazási
területeiből, és a világuralom - A világ soha nem publikált
titkaiból
/Molnár F. Árpád/
2009-05-14.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Bevezetés a Világ
titkaiba
/Molnár F. Árpád/
/Zene: Alban Berg, Sir Edward Elgar, Lendvay Kamilló, Ligeti
György, Reményi Attila/
(Film, 92 perc) (Megtekinthető és letölthető!)
2009-05-20.
-
Nemzetbiztonsági csúcsbotrányok,
Emberiség elleni terroristák - Kulisszatitkok
/Molnár F. Árpád/
2009-05-21. -
A felrobbant katonai repülőgép:
A Bajnai-Orbán Egypártkormány tömegmészárlásai Indonéziában
/Molnár F. Árpád/
Orbán
Viktornak való ajánlás helyett: 2009-05-23. -
A Cégen belülről: Az NBH és a
hajdani Orbán-kormány soha, sehol, senki által nem publikált
titkosszolgálati módszereiből és eszközeiből
/Molnár F. Árpád/
HÍRHÁTTÉR
- Rekordokat rekordokra 2009-06-05. -
A Világállam légi
tömeggyilkosságairól -
Katonai- és államtitkok az
Emberiség ellen
/Molnár F. Árpád/
ALAPMŰ!
: 2009-06-21. -
Elmeprogramozás, teljes
kontroll: háttérhatalmi, katonai stb. titkosszolgálati Echelon-áldozatok az egész bolygón
/Molnár F. Árpád (Echelon-tanú)/
HÍRHÁTTÉR
- A legfőbb út a valóságba
2009-08-19. -
HÍRHÁTTÉR TV:
A
tapasztalásszkennelés és az agyirányítás alapjai
/Molnár F. Árpád (politikai üldözött tényfeltáró,
Echelon-tanú)/ /Zene és hangeffektusok: Molnár F. Árpád/
(Film, 11 perc) (Megtekinthető és letölthető!)
Előző cikk:
 2009-08-21.
-
A Hazámért!
Magyarországért!
/ Urbán Szabó József (Választópolgárok
Szövetségének Kormányzója)/
Részlet: ...minden Magyar ember tagja egy Magyar családnak
születésénél fogva. Minden Magyar család hozzátartozik
népéhez. A népek, és nemzetek közössége alkotja az emberiség
nagy családját, ahol idegenségnek és gyűlöletnek egyáltalán
nem szabad lenni. A huszonegyedik század a Magyar embereket
egy széthulló országban találja, nagy tömegben, mégis
magányosan élnek honfitársaink, egymásra utaltan, de önzően
tengődnek az emberek egymás mellett, gyűlöletre készen, s az
idegenség érzése már nem csak az idegeneket, hanem az azonos
családokhoz tartozókat is hatalmába kerítette. |
|
Következő cikk:
 HÍRHÁTTÉR - Az ördögcsapda
2009-08-22. -
HÍRHÁTTÉR TV:
Háttérhatalmi
tömeggyilkosok - Irtóháború az Emberiség ellen
/Soós József "Kárpáti Magyar" (tényfeltáró,
reformátor) - Molnár F. Árpád (oknyomozó, tényfeltáró,
Echelon-tanú)/
(Film, 22 perc)
Tartalom:
Sűrű, sokkoló vérforraló film. Elme-Bajnai Gordon, Orbán
Viktor, Németh Sándor (Hit Gyülekezete), hír tv-s Pesty László
(Orbán Viktor és Kövér László titokminiszter államvédelmi bűnözője)
és más multimilliomosok népirtó és tömeggyilkos eredményű és
szervezésű Emberiség-ellenes bűntettei, judeonáci háttérhatalmi
júdásfajizmussal eggyé vált támadásai, általunk a visszamenőleges
hatályú törvények tömeggyilkosokat és sokkos terroristákat
drasztikusan megtorló és eltakarító célú bevezetésének hatásos
tolmácsolásával. 2006 őszének életfogytos brutalitása, 100 év
judeofasiszta, merkeli pártfogású elektrosokk terápiái, zsidó,
izraeli és cionista ingatlanpanamáért és népirtásért szervezett
lakossági eladósítással, kilakoltatásokkal és életfogytiglannal
büntetendő hajléktalangyártásokkal, gyermekek elleni állami
megtorlásokkal. Antikrisztusok! Takarodó! Hősök és Hazafiak!
Sorakozó!
(Megtekinthető és letölthető!)
|
