Vissza a főoldalra

HÍRHÁTTÉR
Hírek mögött a valóság
Elhallgatott hírek

BETILTOTT LAP!

Csaknem minden nap bővülő tartalommal,   rádiós és filmes anyagokkal!
!ÍRJON ÉS NYISSON TOPIC-OT A HÍRHÁTTÉR FÓRUMÁBAN!!
Napi friss! - Rövid hírek és kommentek
Hallgassa a Hírháttér Rádiót! Klikk a hangszóróra!
HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA - A világot irányító elmeuralmi Echelon-Rendszer világszintű leleplezésén keresztül a Világrendszer "összeomlását" és újraformálását közvetlenül előidéző médium.       *** hirhatter.com ***

Diplomáciai úton a Hírháttér irányában deklarált: Ebergényi Németh Magda (emberjogvédő, költő), Fenyvesi Miklós (főszerkesztő, költő), Fenyvesi Theresa (író, tanár, Echelon-tanú), Figler Csaba (költő, újságíró), Jövőnk.info, Bokor Imre (ezredes professzor), Karancsi Tibor (olajrendőr, túlélő), a Magyar Családok Országos Szövetsége és Urbán Szabó József (elnök), Magyar Ifjúságért Mozgalom és Vass Szabolcs (ügyvivő), Kozenkay Jenő (kémelhárító), Kőrösi Imre (OGY-i képviselő, tényfeltáró), Lakatos Pál (újságíró, tényfeltáró), Magyar Néppárt és Sebők István (elnök), Magyar Sors Online és Varga Szibilla, Malomfalvi Szász Ágnes (biokémikus), MNÁSZ és Kőműves Géza (elnök), Mónus Áron (matematikus, író, tényfeltáró), Munkáspárt, Nagy Attila (orvos, közíró), Roma Jogvédő Újságírók, Athenagorasz (terjesztő), Czike László (közgazdász, publicista), Csizmadia Attila, EFE Alapítvány, Szabadi Béla (minisztériumi államtitkár, közgazdász), Szász Lóránt (tudós, költő), Szemenyei-Kiss Tamás (újságíró), Szeszák Gyula (főügyész, olajügyész, túlélő), Terra Incognita és Audie Rácz Era (főszerkesztő), Torgyán József (miniszter), Tóth Tamás (Magyarok Szövetsége), Wennesz István (tengizi túlélő), Zsigai Klára (költő, aktivista) és sokan mások... Az állami bűnszervezeti koncepciós perek és bírósági perek Magyarországon legfőképpen az MSZP, a Fidesz és a Hit Gyülekezete vezetése részéről karakterizálódtak. Ezek egy közös vonatkozása meghatározó: Izrael és a MOSSAD!!!

   

Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (1. rész)
 Miért nincs? És miért nem lehet?



2009-08-04.
Szabadi Béla (közgazdász, államtitkár)

Gazdaságpolitikai alternatíva nélkül. (1. rész)
 Miért nincs? És miért nem lehet?

 Idén húszéves az ún. rendszerváltás. Ezt az évfordulót a sokadik gazdasági válsággal köszönthetjük,
 sőt azzal, hogy a gazdaság működőképességének határára és a csőd közelébe
 került. A megrázkódtatások ismétlődése és erősödése is arra utal, hogy súlyos gondok vannak
 a gazdaságpolitikával, a kormányzás színvonalával, hozzáértésével, felismeréseivel és
 szemléletével, és magával a végig nem vitt rendszerváltással.
 

 A gyakorlat nem változik

 Hogy a gyakorlat hosszú idő óta nem változik, sőt helyenként rosszabbodik, abban több
 tényezőnek is – egymással is összefüggő, egymást erősítő – szerepe van. Ezek: 1.) a növekvő
 inkompetencia; 2.) egy rég túlhaladott, ám könnyen felfogható („elsajátítható”) és
 praktikusan alkalmazható liberális nézethez való ragaszkodás; 3.) az elfogadhatatlan gyakorlat
 fenntartásához főződő hatalmi/politikai, klientúra-érdekek.
 Szerepük nem csak passzív, aktív is: sokan és összehangoltan az eltérő szemléletet,
 tényleges alternatívát minden lehetséges módon igyekeznek kirekeszteni. Lehetőségét tagadják,
 létrejöttét akadályozzák, a sajtóból (tájékoztatásból) az erről folyó eszmecserét is
 kizárják. Vagy azt akarják alternatívának beállítani, ami nem az és így a kérdés súlytalanná
 válik. Ha mégis létrejönne az alternatíva és számolni kellene vele, lejáratják, a személyeket
 különösen, akik komplex elképzeléseikkel „zavarják” a hatalmi viszonyokat és „veszélyeztetik”
 kapcsolataikat.
 Az ismétlődés és a rosszabbodás azt is mutatja, hogy a lakosság által hozott súlyos áldozatok,
 a brutális megszorító intézkedések legfeljebb a gazdaság és az ország túlélését
 segítik elő, bár ez sem bizonyítható. Lehet, hogy ha „ott fenn” nem hoznának intézkedést,
 az jobb eredményt hozna. A cégeknek ugyanis nem kellene ismét alkalmazkodniuk, ezzel
 nem vesztegetnének el időt és költséget. Nem is szólva azokról a negatív gazdasági következményekről,
 amelyek minden megszorítás kísérőjelenségei, és amelyek növelik az intézkedés
 társadalmi költségeit. Ha mégis meglépik, nem a válságkezelés, hanem a jövedelemátcsoportosítás
 lehet a fontosabb: az elit és a klientúra érdekei ezt kívánják. A kormányzat
 önmagával szemben nem alkalmaz megszorítást, a befolyt összegeket változatlanul könnyedén
 (gyakran értelmetlenül) költi (szórja) el, ha önmagáról és terjedelmes holdudvaráról
 van szó.
 

 Meddig még? És ez mibe torkollik?

 A válságok eközben rendre újratermelődnek, az ország leszakadása és leépülése tovább
 folytatódik. De meddig? És ez mibe torkollik? Elnyúló vegetálásba, vagy súlyos társadalmi
 megrázkódtatásba?
 Mindkettőt el kellene kerülni. Ezért írtam meg gondolataimat, noha tudom, hogy brutális
 megszorítások után különösen nem szívesen fogadják a „főiránytól” eltérő nézeteket. A
 „main stream” ugyanis az örömködés, az elégedettség szokott lenni: helyesen léptünk, bátrak
 vagyunk, a külföld örül, a szép jövő egyre közelibb.
 Különösen akkor lehet irritáló az ellenvélemény, bármilyen megalapozott is, ha még
 újabb és újabb hasonló lépésekre készülnek. Még inkább, ha választásokra is.
 A társadalomnak, az országnak az lenne az érdeke, hogy a következő választásokon csak
 olyan párt juthasson be a parlamentbe, még inkább kormányra, amelyiknek olyan összefüggő
 és konkrét programja van, amelyik ennek az elfogadhatatlan gyakorlatnak a valós és
 konkrét alternatíváját jelenti. Hogy lehessen miből választani. És hogy ennek mentén és ne
 rögtönzések és ötletelések mentén folyjék majd a kormányzás.


 A mostani megszorításokról: nagyrészt teljesen értelmetlenek, viszont károsak

 A mostani megszorítások átpolitizáltságuk, ideológiai töltetük (néhol demagógiájuk), fontoskodásuk
 miatt talán még rosszabbak, mint a már megszokottak. Túl azon, hogy nem
 egészen, vagy nem igazán ülnek az ideológiai érvek, e mögöttes szempontokkal igyekeznek
 elterelni a figyelmet az intézkedések súlyosan negatív gazdasági következményeiről, a
 hatásvizsgálatok hiányáról, az elit és klientúra érdekeinek képviseletéről.
 És főleg arról, hogy az intézkedések nagy része a válság kezelése szempontjából teljesen
 felesleges, sőt káros volt. Új jelenség, hogy ezekre a lépésekre az elit és a klientúra nyomására
 került sor; a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és volt elnökeitől mindenféle
 „gazdasági szakértőkig” állást foglaltak az ilyen irányú megszorítások mellett. Az akadémia
 jelenlegi és volt elnökei (egy atomfizikus, egy agykutató és egy történész) egyaránt
 nyomatékosan kérték, hogy vonják meg a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat. (Azért, hogy
 ne kerüljön veszélybe majd a 12. havi, a 11. havi stb.) A javaslattétel ugyanakkor sajátos
 koreográfiában történt. A miniszterelnök összehívta és felkérte az általa kiválasztott közszereplőket,
 tegyenek javaslatot neki. Aztán ők ennek alapján megindultak és – általában
 másokra vonatkozóan – megszorító javaslatokat tettek. A kormány hosszú ideig ellenállt e
 javaslatoknak, túlzásnak minősítette azokat, majd megvalósította… Ami ellen „valamilyen
 okból” az érdekvédelmi szervezetek sem léptek fel hatékonyan.
 Az értelmetlen és káros intézkedések között mindenekelőtt az adóváltozásokra gondolok,
 amelyek állítólag nem is hoznak többletbevételt a költségvetés számára. Viszont adminisztrációs
 terhet jelentenek, ami csak az egyik jelentős kár.


 Az átcsoportosítás „értelme” és költsége

 Mivel mindkét oldalon (fogyasztás, termelés) kirívóan magasak a terhek, a járható út azok
 ellentétel nélküli csökkentése kellett volna, hogy legyen. Feltételezhető volt ugyanis, hogy
 a magas elvonási kulcsok mérséklése tömegében magasabb befizetéseket eredményezhet.
 A fogyasztásban például azért, mert a nagyobb forgalom és a nagyobb fizetési hajlandóság
 ezt eredményezi. Azért is, mert így javulna a magyar áruk belpiaci versenyképessége: kevesebben
 mennének a szomszéd országokba vásárolni. Javulna az idegenforgalom versenyképessége.
 Csökkenne a feketekereskedelem vonzereje. Mérsékelni lehetne a fuvarköltségeket.
 Stb. A világon különben mindenütt a kereslet ösztönzésével igyekeznek fenntartani
 a termelés színvonalát. Magyarország ez alól kivétel, amit azzal magyaráznak, hogy
 erre nincs forrás…
 A logikus megoldás helyett inkább – könyvelői módon – „átcsoportosítják” a terheket.
 Teljesen téves elképzelés, különösen egy állítólagos piacgazdaságban, szembeállítani egymással
 a kínálatot a kereslettel. Holott a megszorítás állítólagos célja az egyensúly előmozdítása
 lenne különböző oldalak között.
 Az áfa és a jövedéki adó emelésének, az üdülési csekk és az étkezési utalvány megadóztatásának,
 az ingatlanadónak az indoka a döntés szerint az lenne, hogy így nyílik lehetőség
 a munkát terhelő szja és tb csökkentésére. Annak a sajátosan magyar „liberális” (valójában
 sztálinista, rákosista) szemléletnek az alapján, ami a (belföldi) fogyasztást gyanakvással
 kezeli, annál sokkal fontosabbnak tartja a termelést. Hogy minél zavarosabb legyen az elképzelés:
 a piacot ugyan (szavakban) nem becsülik le, sőt liberálisként annak szentségéről
 szavalnak, de a magyar piacot (és a mezőgazdaságot) lebecsülik.
 Az áfa és a jövedéki adó emelése csökkenti a keresletet, ellehetetleníthet sok kis- és középvállalkozót.
 Az üdülési csekk megadóztatása és az áfaemelés megrendítheti a belföldi
 turizmust, az áfa és a jövedéki adó emelése válságba sodorja a fuvarozókat stb. Mindezt a
 vállalkozások érdekeire hivatkozva teszi a kormány. És felpörgeti az inflációt, ami nemcsak
 azért rossz, mert ezzel is távolabb kerülünk az Euró bevezetésétől, hanem, mert irracionális
 jövedelemátcsoportosítást okoz.
 Évek óta küzdök az áfaemelés ellen, mivel pl. Matolcsy György és Járai Zsigmond véleményével
 szemben az áfának nemcsak adó szerepe van, hanem fontos gazdaságpolitikai
 eszköz is. Az Orbán-kormány idején én akadályoztam meg, hogy az élelmiszerek és az
 energia áfáját 12 százalékról 15 százalékra emeljék.
 Ennek történetét és indokait a Járai Zsigmond „megakadályozott adóreformja” című
 anyagban adtam elő. (http://szabadibela.hu/pdf/jarai.pdf) Ma már e termékeknél 25 százalék
 az áfa, ami egészen elképesztő. Ebben az anyagban van szó arról is, miért került le a
 napirendről az érték alapú ingatlanadó gondolata, amit most a kormány felújított és keresztül
 erőltetett.


 A piac és a verseny. A valóságban hol van?

 A liberálisok a belföldi piac jelentőségét lebecsülik, a piac szabályozó szerepét pedig csak
 hivatkozásaikban értékelik nagyra, mivel egyetlen lépés nem történt évek óta a piaci viszonyok
 szükséges kiépítésére. Ezt az a buta szlogen szokta helyettesíteni: „A legrosszabb
 magáncég is jobb, mint a legjobb állami cég.” De – mint a tömegnyi példa mutatja – az
 állami/önkormányzati cégek és az állam (megrendelései, támogatásai, reklám- és propagandaüzletei)
 e párt elitje és holdudvara számára is az igazán vonzó.
 A magyar gazdaság láthatólag legfeljebb kvázi piacgazdaság, ahol a nem korlátozott, sőt
 kedvezményezett monopóliumok korlátozzák, rekesztik ki a versenyt. A természetes monopóliumok
 számára minden civilizált országban olyan feltételeket hoznak létre, határoznak
 meg, amelyek a versenyhez hasonlítható kontroll alá helyezik őket. Megakadályozzák,
 hogy monopolhelyzetükből adódóan gazdagodjanak, megkövetelik a hatékonyság folyamatos
 növelését és ennek érvényesítését – árcsökkentő tényezőként – az árak képzésében. Ha
 megnézzük az energiát, a postát, a vízszolgáltatást, a telefon- és a mobiltelefonszolgáltatást,
 a városi közlekedést, a távfőtést stb., megállapíthatjuk, hogy ez nálunk nem
 érvényesül. E cégek nem valós költségeket is elszámolhatnak.
 Sőt ha néha – most az áramszolgáltatásoknál – felmerül, hogy ezt vissza kellene téríteni
 a lakosságnak, akkor a jogtalan díjak nem a túlszámlázás jóváírására kerülnek, hanem az
 állam elveszi és – az áramszolgáltatók nagyvonalúságát (!) magasztalva – a krízisalapnak
 ajándékozza. Ha a kormány nyugodtan elkövethet törvénytelenséget, hogyan kérheti azt
 számon az energiaszolgáltatókon? A nem természetes monopóliumok is lényegében azt
 tehetnek, amit akarnak (bankok, autópálya-építők, biztosítók, hídépítők, gumigyártók,
 könyvterjesztők, televíziók, rádiók stb.) Szinte minden ágazatban van belőlük. Most hogy
 válság van, ennek árát szemérmetlenül át akarják hárítani másokra. Nem akarnak a terhekben
 osztozni és nem akarják a hatékonyságot növelni. Miért is tennék, amikor ők kapják az
 adókedvezményeket és még támogatásokat is. Azok az állami intézmények, amelyeket a
 monopolhelyzettel való visszaélésre hoztak létre, nem látják le feladataikat.
 Milyen piacgazdaság az, ahol az elit és a klientúra a költségvetésre és az EU-s támogatásokra
 „hajt” és érvényesítheti „sajátos” érdekeit.. Ma már ezekről a pénzekről is tudható,
 hogy az EU ellenőrzése nem tudja megakadályozni nem hatékony elosztásukat. Amit továbbra
 is az állam végez. A nyilvánvaló összeférhetetlenségek sem zárják ki ezt a gyakorlatot.
 Hogyan lehetne piacgazdaságról beszélni, ha az állam nélkül nem lehet a vállalkozóknak
 boldogulni: állami megrendelések, állami támogatások, állami információk nélkül.
 Hogyan lehet sajtószabadságról beszélni, ugyanilyen tények alapján.
 Hogyan lehet vállalkozni, ha most már éven belül is változnak a szabályzók? Ha a munkaidőalap
 egyre kisebb része marad fenn munkára és egyre többet rabol el az időigényes
 ügyintézés. Bár az egyszerűbb szabályok nemcsak az ügyintézést, hanem az ellenőrzést is
 megkönnyítik, mégis „hódít” a bonyolultabb a „biztosabb” szemlélet. Könyvvizsgálók
 együtt sem tudják sokszor megfejteni, hogyan kell valamilyen új leleményt alkalmazni.
 Stb.


 Ne csak a piac döntsön?!

 Mindezek alapján humorosnak, vagy inkább tragikomikusnak tőnik Orbán Viktor megállapítása:
 nem mindig a piacnak kell vezérelnie a dolgokat. Mert vajon hol vezérelné a piac?
 Pedig a versenynek kellene szinte mindenben az elsődleges kiválasztónak lennie. Ehelyett
 a kapcsolatok irányítanak és a kontraszelekció.


 A klientúra sajátos szerepe

 A kormányzat szerves részei a klientúrából érkezett szakértők és vállalkozásaik, akik párhuzamosan
 dolgoznak az apparátussal, nem ritkán az apparátus még információhoz sem
 jut. A kirekesztés más irányú is: más körből, legyenek akár kiváló szakértők, e jól fizető
 helyekre nem kerülnek be. Ami azt is jelenti, hogy értékes gondolatok, hasznot hozó elképzelések
 nem hasznosulhatnak. A szakértelem, a tudás, a produktum, illetve a tanácsadás
 tehát „nem feltétlenül fedi le” egymást. Stb.
 Szakítani kellene azzal a magyar jelenséggel, ami mindig is jelen volt a politikában, de
 most már elképesztő méreteket öltött: a klientúra vásárlásával. Az egész ország érdekében
 kell eredményeket elérni, de ezt a kliensek egyre növekvő étvágya mellett és egyre nagyobb
 számuk mellett egyszerűen lehetetlen elérni. Ez ugyanis keresztezi azt a munkát,
 ami a kormány feladata lenne az ország érdekében. Céljaiban is keresztezi és túszul is ejti a
 kormányt ez a közeg. Mert nem engedi meg, hogy szabaduljon a rossz megoldásoktól,
 hogy érdemben mást tegyen. Önmaguk alá vásároltak (vásárolnak) időzített bombát –
 mondhatnánk. Rájuk (a kliensekre) a bajban nem számíthatnak. amíg megy a szekér, addig
 tirádáikkal tévesztik meg protektoraikat. És jó híreikkel.
 Legalább arra kellene az oktatási (művelődési) miniszternek választ adnia (gyakran beszél
 a kiművelt emberfők jelentőségéről és hasznáról): miért képezik ki az egyetemen a
 közgazdászhallgatókat bonyolult modellek és matematikai módszerek alkalmazására és
 megalkotására, ha azokat nem hasznosíthatják konkrét és reális megoldások és fejlődési
 pályák meghatározására? Hogyan lehet a. méltatásokban a könyvelői válságkezelés (a hatalmas
 károk ellenére még mindig) olyan korszerő és tudományos, szakmai módszer, amiről
 folyamatosan azt zengi a politika, a sajtó és a szakma említett része: nincs alternatívája?
 Nyilván persze nem áll érdekében az olyan „gazdasági szakértőknek” ilyen anyagokat készíteni,
 sőt azokat akadálynak tekinthetik, akiknél az elvárható minimális feltétel: a közgazdasági
 végzettség sem áll fenn. Jogászok, mérnökök, bölcsészek, mérnökök, orvosok,
 médiaszakon végzettek stb. lepték és lepik el a legbonyolultabb közgazdasági területet, a
 makrogazdaságot. A pénzügyminiszterek és gazdasági miniszterek közül többen máshonnan
 rándultak át, de van makrogazdasági kutatóintézeti igazgató is, aki jogász végzettségű.
 A közgazdasági társszakma megszerzése ad ugyan bizonyos tájékozottságot, de ez semmiképpen
 nem azonos a közgazdasági diplomával.
 Mindehhez általában járul a reálgazdasági és nem ritkán a munkatapasztalatok hiánya. A
 vállalkozók bevitele a kormányzásba pedig még azzal az előnnyel sem jár, hogy vállalkozói
 tapasztalatokra épüljenek az intézkedések. A makrogazdasági ismeretek és áttekintés,
 sőt a makrogazdasági látás hiánya akkora, hogy e posztokon ezek a vélt ismeretek sem jelennek
 meg. De hát az is szerepet játszhat ebben, hogy a korábban gebinben vitt vállalkozás
 nem sok ismerettel gazdagította e „vállalkozókat”.
 Az említett kör felkészültségének és aspirációjának tökéletesen megfelelnek az említett
 viszonyok. Amiből egyesek számára érdemtelenül sok közpénz, az ország számára óriási
 veszteség származik. Más, intelligensebb szemlélet és megoldások mellett sokan nem élnének
 meg.


 Ismét a megszorítások gazdasági következményeiről

 Az áfa és a jövedéki adó emelésére visszatérve: a bolsevikok tervezési rendszerét folytatja
 a mechanikus könyvelői felfogás, amiből következik, hogy nem érzékelik az összefüggéseket.
 (Ezen a ’80-as években már régen túljutottunk.) Nem kérdés a számukra, hogy viszonylagosan
 többet fognak termelni. Az sem: hol fogják eladni? Exportálni egyre nehezebb
 és nem is mindenki képes erre. A belföldi piacot pedig szőkítik a fogyasztást terhelő
 adóemelések. Milyen helyzetbe kerülnek a zömmel a belföldi piacra termelő kis- és középvállalkozások?
 Mi lesz a hazai idegenforgalommal, amit egyszerre sújt az áfaemelés, az
 üdülési csekk megadóztatása? Annál is inkább, mert az áremelkedések és más termékek és
 szolgáltatások áremelkedésének jövedelemkiszorító hatása miatt amúgy is csökken az üdülésre
 irányuló kereslet? Milyen károkat okoznak a mezőgazdaságnak?
 Az ingatlanadó gondolata mögött riasztó felkészületlenség és tájékozatlanság húzódik
 meg. Azt feltételezik, hogy akinek 30 millió forint feletti értékű ingatlana van, annak magas
 a jövedelme is. Sok ember életét nyomorítják meg ezzel az intézkedéssel. Azokét is,
 akik már most is attól reszketnek, hogy nem tudják tovább fizetni akár duplájára növekedett
 részleteiket és elveszítik házaikat, lakásaikat. Különösen, ha az állásaikat már elveszítették,
 vagy a jövőben ettől tarthatnak. A munkanélkülieket is megadóztatják: az áfaemelés
 őrájuk is vonatkozik.
 A feltételek szigorításával sok családtól elveszik a gyest és a gyedet, pedig tudni kellene,
 hogy riasztó a demográfiai helyzet, nincs elég bölcsődei hely és főleg nincs álláshely.
 Ekkora munkanélküliségben növelik a munkaerő kínálatot.
 A megszorítások fő vesztesei a nyugdíjasok, akiket szinte minden érint és elveszítették
 13. havi nyugdíjukat is. Mindezt a közteherviselés elvének ürügyén. Vannak persze közöttük
 kiváló helyzetben levők is, akik nem érzik meg a megszorításokat. Elképesztő, hogy
 Boross Péter és Medgyessy Péter nettó 1, 5 millió forint nyugdíjat kap, ahogy gondolom, a
 volt köztársasági elnökök is. (Nekik házat is szoktak ajándékozni.) Elvették a 13. havi bért
 a közalkalmazottaktól és a köztisztviselőktől, ezt is a közteherviselés jegyében. Eközben a
 bírák továbbra is megkapják és elfogadják (!), mert a törvény módosításához náluk 2/3
 kell.
 Ezek a lépések roppant károkat okoznak a nyugdíjasoknak és a közalkalmazottaknak, de
 az országnak is. Sokan kerülnek ezzel nyomorúságos, elfogadhatatlan, lehetetlen helyzetbe.
 És megalázó helyzetbe, ha érinti őket az ingatlanadó. Ingatlanját ugyanis örökségként nem
 hagyhatja teher nélkül utódaira. Mert az ingatlanadót évről évre bejegyzik a tulajdoni lapra.
 Az országot is érik komoly károk. A legdrágább módszer ugyanis a közalkalmazottakon
 és a nyugdíjasokon való spórolás. Külső piacok bővülésére nem számíthatunk, a belső még
 fontosabbá válik. Itt viszont tudatosan elvonják a kereslet egy részét, hozzájárulnak ahhoz,
 hogy a pénzügyi válság reálgazdasági válsággá alakuljon át. Sőt recessziós spirált indíthatnak
 el. Főleg olyan területekre koncentrálódva, amelyek fogyasztásukban az átlagosnál
 nagyobb részt foglalnak el.


 A legitimáció

 A kialakult helyzettel és az előbbi intézkedésekkel – politikai károk is érik a kormányt.
 Nem véletlen, hogy minimálisra csökkent a kormány és a kormánypárt lakossági támogatottsága.
 Sőt úgy tőnik, mintha minél jobban veszíteni akarna a kormánypárt a választásokon.
 Vagy ekkora az inkompetencia? Ezt az érzetet erősíti az irritáló sikerpropaganda és a
 sikerek sulykolása.
 A megítélés rosszabb, mint az elsődleges adatokból látszik. És mivel a lakosság zöme
 nem lát alternatívát, nem érzi azt, hogy más meg tudja oldani a helyzetet, hátat fordít a politikának.
 A Fidesz az EP-választásokon elért 56 százalékból szédítő legitimitásra következtet.
 Azt állítja, hogy legitimitása alapján csak ő képes kivezetni az országot a válságból.
 Szó nem esik ugyanakkor arról, hogy milyen intézkedésekkel érné ezt el? A kormányképességet
 tehát nem esetleges reális elképzeléseivel, hanem állítólagos támogatottságával
 illusztrálja.
 De mit is ér ez az 56 százalék? (Mármint azon kívül, hogy Schmitt Pál alelnöki posztot
 kapott az EP-ben.) Tekintettel arra, hogy a választásra jogosultak 65 százaléka távol maradt,
 a választásra jogosultaknak még 20 százaléka sem szavazott a Fidesz-re. Tehát sem
 alternatíva, sem elégséges legitimitás. Az MSZP 19 százaléka pedig mindössze 6, 6 százalékot
 ér. Mármint a hivatkozott adatok alapján.


 Az előzmények: egy túlélő teória

 Egy liberális tétel szerint1 már évtizedek óta az a baj Magyarországon, hogy túl jól élnek az
 emberek (mármint a nép), túl sokat fogyasztanak. (Eszerint a szocializmus is azért bukott
 meg, mert ezt a túlfogyasztást nem igazította ki.) Pedig micsoda források lennének ebben,
 amit mind másra lehetne felhasználni! A fogyasztás csökkentéséből felszabaduló árualapokat
 exportálni lehetne, a bérek és a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, oktatás stb. „megtakarításai”
 a vállalkozók terheit csökkentenék. Az emberek gondoskodjanak magukról, az
 állam kevesebbet költene rájuk, és kevesebb adóra és járulékra lenne szükség.
 De nem lett! Ez is rávilágít e naiv gondolkodás egyoldalúságára és leegyszerűsítettségére.
 De arra is, hogy semmi kapcsolata nincs e spekulációnak a valósággal, a konkrétumokkal,
 a reálgazdasággal. De még az állami gazdaságpolitika szerepével sincs az „elit” tisztában.
 A teória sok más tekintetben is kártékony. A Fordulat és reform alkotói általában ma is a
 lakossági fogyasztásban, az életszínvonal „túlzott” emelkedésében, a „pazarlóan” igénybe
 vett egészségügyi szolgáltatásokban, az államilag garantált nyugdíjban és annak „túlzott”
 emelésében stb. látják a gazdasági problémákat. Ez azt is jelenti, hogy lebecsülik, lenézik
 polgártársaikat és a társadalmi szolidaritás elvét. Szembeállítják a társadalom csoportjait,
 ebben a feszültséghalmazban a munkanélküli, nyomorgó emberben ingyenélőt, élősdit látnak
 és láttatnak. Nincs sokkal jobb véleményük a nyugdíjasokról sem. E munka sajnos
 nem maradt meg tudományos eszmefuttatásnak, ideológiai alapvetéssé, dogmává vált. És
 egy technika, a könyvelői válságkezelés (ld. alább) alapjává. A művet megjelenésének 20.
 évfordulóján a rendszerváltás alapműveként, előfutáraként és előidézőjeként méltatták.
 A mai ellenzék fő ereje, a Fidesz sem tud (még mindig!) kitörni ebből a „logikából”. Új
 egyezséget sürget már régóta: változó tartalommal. Legutóbb az állam által eltartottak és a
 munkát végzők között. Az előbbiek tartoznak nyilván a nyugdíjasok, akik éveken át fizettek
 nyugdíjjárulékot és a munkanélküliek, akikről nem tételezhetjük fel, hogy ne akarnának
 dolgozni.
 Ha a kormány elismeri, hogy válság van, azt hisztérikusan teszi, amiből szükségszerűen
 következnek az át nem gondolt, kapkodó, ad hoc jellegű intézkedések. (Ld. Bokros csomag.)
 A hisztériát a kormány kihasználja: e légkörben könnyen el tudja fogadtatni intézkedéseit,
 ami nem alapos munkára csábíthatja. Az pedig, aki vitatja az intézkedéseket, közellenséggé
 válik. Jobb esetben csak butává és/vagy felelőtlenné.
 Ebben az ún. szolgasajtónak kulcsszerepe van. Még azt is megmondja, ki a jó közgazdász
 (akinek nevét ők gyakran emlegetik), kinek számít a véleménye, dönt arról, milyen
 nézetek kerülhetnek és milyen formában a nyilvánosság elé. Propagandást folytat és öncenzúrát
 végez. Ma alig van esélye annak, hogy alternatíva e sajtóban megjelenjen és különösen,
 hogy ott azzal érdemben és a szükséges ideig foglalkozzanak.
 Tájékoztatásukban a könyvelői válságkezelés primitív módszerét (mely a gazdaságot
 nem egészként és rendszerként kezeli, ahol folyamatok és kölcsönös összefüggések vannak,
 hanem könyvelési tételek halmazaként, ahol az egyik oldal megváltoztatása ugyanolyan
 változást kellene, hogy eredményezzen, természetesen nem eredményez!), nos ezt a
 módszert kiáltották ki és kiáltják ki még ma is tudományosnak, szakmainak, korszerűnek!
 (Ld. Békesi László, Kupa Mihály, Vértes András stb. sűrű szerepléseit a médiában.)
 A teóriának az előzőeken kívül más következményei is vannak. Lényegében felmenti a
 kormányt a válságért való felelősség alól. Sajátos szimbiózisban élnek egymással: ha éppen
 nincs megszorítás, e teoretikusok figyelmeztetik a kormányt: túl sokat költ. De ha kitör
 a válság, nem a múlttal foglalkoznak, hanem a receptet ajánlják: megszorítani kell. Most
 sajátos a helyzet, hiszen a 2006 óta zajló megszorításokat folytatják (szigorítják). Nem is
 akárhogyan: nemrég még túl akarták teljesíteni a konvergenciaprogram előírását! Közben
 pedig állandóan hallani: kell a reform. Nem számít: mibe került ez a „reform” eddig is.
 Kétségtelen, hogy a Fidesz reális programot, ami hihető alternatívája lenne a kormányzati
 gyakorlatnak, nem dolgozott ki és valószínűleg nem is képes erre. Az uralkodó nézetnek
 ugyanis eleve nem lehet olyan alternatívája, ami szemléletében és „kínálatának” realitásában
 nem más. A vágyak felsorolása akkor sem program és nem lehet alternatíva, ha a
 vágyak nagyrészt helyesek. És attól nem kezelem a gazdaságot egészként és rendszerként,
 ha általánosságokat mondok róla. Egy ilyen program összeállításához nyilván minimum
 fantázia és kreativitás lenne szükséges és sok konkrét, személyes, gyakorlati tapasztalat a
 gazdaságban, az élet ismerete; ilyen személyt nem látni a Fidesz környékén. Szólamokat
 viszont lehet hallani, de ez nem program. Tapasztalhatóan arra sincsenek átfogó elképzeléseik:
 honnan takarítanának.
 A Fidesz hatalomba készül, de bizonyára nem készül világmegváltásra. Arra fognak hivatkozni,
 olyan helyzetbe hozta a Gyurcsány-kormány, majd a Bajnai-kormány az országot,
 hogy fordulatra évekig nem is gondolhatnak. Mindenképpen folytatódnak a (szerintem
 bizonyíthatóan) feleslegesen és ártalmas megszorítások Az első („a közös”) évben gyorsan
 fog nőni az államháztartási hiány: az elődökre mutogatva elszaladnak a kiadások. (Ld. pl. a
 Postabank konszolidálásának elképesztő költségei.) És ahogy korábban is láthattuk: egy
 bizonyos „közeli” körnek fennmaradnak a támogatások, pénzosztogatási jelleggel is.


 (Még mindig) nincs más megoldás?

 Néhány hónapja az egyik rádióban a műsorvezető egy teljes délutánt annak szentelt, hogy
 le kell nyelnie a lakosságnak megszorításokat. Azt sulykolta: nincs más megoldás. Csak a
 kisemberektől lehet közvetlenül elvenni pénzt, mert ők sokan vannak. És ugye jól jött a
 jólét az elmúlt években? Akkor miért nem tiltakozott, amikor nőtt a nyugdíja, emelkedett a
 bére? Érzékelhette, hogy nincs rá fedezet. Hát ennek most kell megfizetni az árát! Különben
 a parlament és a kormány tett lépéseket arra, hogy önmagán is kezdje a megszorításokat.
 És nem lehet elkerülni a megszorításokat az egészségügyben, oktatásban stb., mert
 másként még tragikusabb lenne a következmény.
 Megszorításokkal természetesen legfeljebb és rossz hatásfokkal, rengeteg veszteséggel
 túlélni lehet, de nem lehet kiutat találni e helyzetből, emelkedő pályára vinni a gazdaságot.
 Ehhez összefüggő rendszerként kell megszervezni azt, át kell alakítani a gazdaságirányítást,
 be kell fejezni a piaci viszonyok kiépítését, meg kell határozni a kitörési pontokat és a
 lehetséges húzóágazatokat, át kell alakítani az adórendszert stb. Nem egymás után kell
 megoldani a problémákat, hanem a nagyobb hozam érdekében valamennyi lényeges kérdéssel
 egyidejűleg kell foglalkozni, úgy, hogy egyik megoldás segítse a másikat. Véletlenül
 sem keresztezzék egymást a törekvések.


 Alternatíva kell(ene)!

 A folyamatok, a lehetőségek, a források összehangolásával nagyobb eredményt lehet elérni
 és a gazdaságot más pályára állítani, ahol az önszabályozás már nagyobb szerephez juthat.
 Mindez a nagyobb hatékonyság érdekében történik, ami értelemszerűen magában foglalja
 az erőforrásokkal való racionális gazdálkodás elősegítését (kikényszerítését). Hogy mindez
 miként oldható meg ez, azt nagy vonalakban az alternatív gazdaságpolitikában fejtettem ki.
 Egy ilyen programnak meg kell határoznia azt is, melyek legyenek a húzóágazatok és
 miért. Ki kell dolgozni, hogy ha pl. a mezőgazdaság legyen az egyik húzóágazat, amit
 minden adottsága és a megoldható egyéb feladatok tömege indokol (foglalkoztatottság,
 vidékfejlesztés, idegenforgalom, export, komparatív előnyök kihasználása stb.), mivel lehet
 előmozdítani. Tehát ehhez milyen feltételek, körülmények szükségesek, és ezekből mit tud
 az állam megteremteni. Milyen legyen az adórendszer, a földpolitika, a külföldiek
 földtulajdonszerzési lehetősége stb., hogy e hatás a legjobb legyen? Hogyan lehet elkerülni
 a rossz minőségű termékek beáramlását, és ezzel megóvni a belföldi piacot? Milyen marketinggel
 lehet betörni fontos piacokra? Hogyan lehet elérni azt, hogy a magyar lakosság
 alacsony élelmiszerfogyasztása legalább a ’70-es évek színvonalára nőjön? Stb. Ezeket a
 kérdéseket nemcsak meg kell válaszolni, hanem a válaszokat összhangba is kell hozni.
 A foglalkoztatottság szükséges növelését összhangba kell hozni a kívánatos gazdasági
 szerkezettel és az adórendszerrel, járulékrendszerrel. Az utóbbit a nyugdíj- és egészségügyi
 rendszerrel. Hasonlóan komoly összehangolást tételez fel a lakosság egészségügyi állapotának
 javítása, ami az egészségügy állapotán kívül az élelmiszerek, a táplálkozás minősége,
 a mezőgazdaság, a környezet, az életmód stb. összehangolását igényli.
 Ilyen programra a kormányfő és a kormány megalapozottabb működése érdekében is
 szükség van. Hogy a szükséges összefüggések birtokában véletlenül sem hozzon csapkodó
 és különösen nem ellentmondó intézkedéseket. Ezeknek ugyanis komoly áruk, költségük
 van, tulajdonképpen értelmetlenek.
 Egy ilyen program összeállításánál a felesleges, káros fékek is feltárulnak. Minden párt
 valamilyen adóreformnak nevezett elképzeléssel kampányol. Megoldásaikról – a reálgazdaság
 ismerete nélkül – azt állítják, hogy attól gyorsul a gazdaság növekedése. Egyúttal
 már mindegyik parlamenti párt hajlik arra, van, amelyik ezt határozattan állítja, hogy adóreformot
 csak az állami kiadások csökkentése mellett lehet végrehajtani. De senki nem
 vizsgálta a kérdést egy összefüggő program viszonyai között. A kérdésre, merthogy ez
 kérdés, csak a konkrét körülményektől függően lehet válaszolni. Mert lehet, hogy az adócsökkentés
 felpörgeti a gazdasági növekedést és ezen keresztül legalább a korábbi adótömeget
 szedik be. Erre Magyarországon is volt példa. Lehet, hogy nem jár ilyen hatással, de
 szerintem inkább azt kellene körbejárni, mikor következne be egy ilyen negatív változat.

 Budapest, 2009. július 26.
 Dr. Szabadi Béla
 Forrás: honlap
 http://szabadibela.hu/

 (folytatjuk)
 A következő részben:
 Az alternatíva reménytelensége

HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA
A világot irányító Echelon-Rendszerek magyarul első és kizárólagos leleplezője
http://hirhatter.com
Tel.: 30/919-6386 ; 76/320-450
Elérhetőség: 6000 Kecskemét, Reptéri út 15/b., fsz.2.


A Háttérhatalom léte és technológiái, valamint az Emberiség helyzetének megértéséhez a Hírháttér kapcsolódó alapirodalmából:
A teljes Ringier médiamaffia-hálózat betiltotta! HÍRHÁTTÉR: Ezt a földet újraírja
2008-10-02. - HÍRHÁTTÉR TV: A Háttérhatalom, ama Nagy Babilon - Meglátni a Pokol Kapuját...
/Christian Crown - Fenyvesi Theresa - titok és Molnár F. Árpád/   (Film, 31 perc)   (Megtekinthető és letölthető!)

2008-12-26. - Beszervezésem elő(zmé)nyei
/Tánczos Krisztina (Tánczos Gábor nagynénje)/

HÍRHÁTTÉR: A Valóság kapuja
2009-01-03. - Angyalok és ördögök - Rettentő pillanatok az arisztokrácia rejtett világából
/Molnár F. Árpád - km. Tánczos Krisztina/

2009-01-15. - HÍRHÁTTÉR TV: A Háttérhatalom Neve: A Titokzatos Nagy Babilon - A Jelenések Könyve Elkezdődött
/Molnár F. Árpád/   /Zene: 8 zeneszerzőtől/   (Film, 97 perc)   (Megtekinthető és letölthető!)

HÍRHÁTTÉR - Ahol a jövő életre kelt
2009-02-01. - HÍRHÁTTÉR TV: DNS és foton, és a szörnyek istenné váltak
/Christian Crown - Molnár F. Árpád/   /Zene: Enigma - Touchness/   (Film, 16 perc)   (Megtekinthető és letölthető!)

2009-02-02. - HÍRHÁTTÉR TV: A CIA népirtásokat pártoló terrorizmusa ellen - Az Amerikai Nagykövetséggel beszéltünk
/Molnár F. Árpád/   KLIKK az oldalra! (12 perc)   (Megtekinthető és letölthető!)

HÍRHÁTTÉR - Háború az Emberiség ellenségeivel szemben!
2009-03-22. - Transzba vetett Föld - A HAARP és a totális kontroll technológiáiból, belülről - (ALAPMŰ)
/Molnár F. Árpád/

2009-04-26. - A HAARP titkos alkalmazási területeiből, és a világuralom - A világ soha nem publikált titkaiból
/Molnár F. Árpád/

2009-05-14. - HÍRHÁTTÉR TV: Bevezetés a Világ titkaiba
/Molnár F. Árpád/   /Zene: Alban Berg, Sir Edward Elgar, Lendvay Kamilló, Ligeti György, Reményi Attila/   (Film, 92 perc)   (Megtekinthető és letölthető!)

2009-05-20. - Nemzetbiztonsági csúcsbotrányok, Emberiség elleni terroristák - Kulisszatitkok
/Molnár F. Árpád/

2009-05-21. - A felrobbant katonai repülőgép: A Bajnai-Orbán Egypártkormány tömegmészárlásai Indonéziában
/Molnár F. Árpád/

Orbán Viktornak való ajánlás helyett: 2009-05-23. - A Cégen belülről: Az NBH és a hajdani Orbán-kormány soha, sehol, senki által nem publikált titkosszolgálati módszereiből és eszközeiből
/Molnár F. Árpád/

HÍRHÁTTÉR - Rekordokat rekordokra 2009-06-05. -
A Világállam légi tömeggyilkosságairól - Katonai- és államtitkok az Emberiség ellen
/Molnár F. Árpád/

ALAPMŰ! : 2009-06-21. - Elmeprogramozás, teljes kontroll: háttérhatalmi, katonai stb. titkosszolgálati Echelon-áldozatok az egész bolygón
/Molnár F. Árpád (Echelon-tanú)/

Lap teteje

Előző cikk:
2009-08-06. -
Média, herdálás - Draskovicsok kiirtása
/Soós József (Kárpáti Magyar)/
Részlet: ...rabszolgaságra lehet kárhoztatni az egész emberi fajt! Aki ennek a létezéséről tud, és nem tesz semmit az embertársai érdekében (...), az halálos bűnt követ el az Isten szemében! Hiszen közvetve hozzájárul cinkos hallgatásával ahhoz, hogy a Háttérhatalom további emberáldozatokat okozzon! Minden népek, és Isten ellenségei voltatok az utolsó időkig, önző érdeketek, félelmetek, gyávaságotok miatt kellett emberek millióinak értelmetlenül meghalnia (...). (...) Ennek ellenére ti mindent megadtatok magatoknak, és soha nem törődtetek azzal, hogy élnek úgy emberek, akik reggel nem tudják, hogy este hova fogják lehajtani a fejüket, és mit fognak enni!!!

 

Következő cikk:
2009-08-07. -
HÍRHÁTTÉR TV:
ATV, Friderikusz - Műsorok 1000-szeres áron
/Soós József (szerkesztő, tényfeltáró) - Molnár F. Árpád (főszerkesztő, Echelon-tanú)/
/Zene: Molnár F. Árpád/
(Film, 11 perc)
Tartalom: Friderikusz Sándor az ATV-ben panaszolta, hogy őket méltatlanul kritizálják, mivel (beszélgetős) műsora is mindössze másfélmillió forintba kerül alkalmanként. A Hírháttér szociális segélyből viszont minőségben is százszor olyan kvalitású filmeket termel, (...) ezredannyi költségen (...), de pl. erkölcsi identitásban a minőségi különbség ki sem fejezhető (...), filmszerkesztés szempontjából a különbségek ugyancsak nagyságrendekkel kvalitatívabbak, a differencia pedig megint kifejezhetetlen, ha azt nézzük, hogy a Hírháttér az Emberiség puszta túlélése szempontjából is a legfontosabb, és (...) senki által érinteni sem mert tömegpusztító és kárhozatra vető államtitkokat, módszereket és eszközöket leplezi le, feltétlen indukálva az elkerülhetetlen világreformokat és a vallási világébredést is. (...) Filmünkben visszatérően olvashatnak Németh Sándor és a Hit Gyülekezete Emberiség-ellenes és ellenünk folytatott bűnözői tevékenységéről is. Filmünk előtt megmutatták Kurucz Pétert, az ATV Híradó főszerkesztőjét (...)...
(Megtekinthető és letölthető!)
   

web counter
web counter

Kapcsolat: azoknezo@citromail.hu