A magyar hadsereg még látszatra sem képes a saját lábára állni, karakteres alakok pedig - pozitív vagy negatív minőségű Zsirinovszkijok - nem emelkednek ki közülük sosem. Nem, mert a magyar honvédség igazán magyaros stílusú: ugyanis szolgalelkű, és amikor valamelyikük kiszámolásra kerül, hallgat, nem beszél, és ezzel aláírja a halálos ítéletét. Aki pedig közülük kinőne, avagy politikai döntésre kiszámolásra kerül, azt megölik. A hadsereg nálunk csendesen dolgozik, a legtöbb ügybe még a katonai ügyészséget sem vonják be. Ez pontosabban azt jelenti, hogy a hadseregen belül látható vizsgálat a legtöbb esetben és gyilkossági ügyben nem indul. Szépen elcsörgedeznek a dolgok: a laktanyák gigászi olajtározói után - ami az olajszőkítések idején tombolt - tovább folyik az államközi és zsebre dolgozó fegyver- és kábítószerkereskedelem; a hadsereg az eltussolt ügyek végeláthatatlan erdejében amolyan ország az országban, emellett ország a Földön működik, azaz egyszerre van határa Magyarországon belül, és egyszerre képez egy hatalmas, globalista, államrendszereket be- és keresztülhálózó, pókhálószerűen szétterülő, láthatatlan országot.

Gyakorlatilag az echeloniak uralkodó és üldözött faja az, ami a leginkább érdekes és számottevő. E kettőt kellene integrálni és szaporítani a hagyományos, régi módon, mégpedig az egyetlen elérhetően fontos és meghatározó irányba: a lakosság globális informatikai integrációja felé, ami alatt nem többet, mint a tájékoztatást értem. Az echeloniak alatt található aztán a régimódibb és privát, világi hálózatokat építgető kémkedés, állami és illegális államközi és interkontinentális drog- és fegyverkereskedelem az amerikaiakkal, az arabokkal, az oroszokkal és másokkal.

De sose tévesszük szem elől, hogy Magyarországon a legfontosabb területeket a zsidók bitorolják. Tudnunk kell, hogy bármi, ami balul sül el most és a jövőben, az az uralkodó zsidóság ostobaságának és rosszindulatú, sokszor szándékosan önbuktató sátánizmusának köszönhető.

Ahogy mondani szoktam - bár ne ez legyen, Adja az Isten - : egy zsidó két elternatíva közül mindig azt választja, amelyik háborúhoz vezet.

De mivel vannak echelonmi projectek, amelyek - legalább ideig-óráig - nem azért lettek, hogy pusztítsák a Földet, nem azért, hogy elvegyék, hanem hogy visszaadják a szabadságot, ami abból bármikor visszaadható, akkor az olyan pro jettel élni kell.

Nem túl régi mondás - hozzám legalábbis nem régen jutott el -, hogy a rendőrök és katonatisztek “öngyilkosságai” ahhoz hasonlóak, mint amikor az áldozatoknak olyan radikálisak a látótér problémáik, hogy nem veszik észre az előttük szélesen elterülő menekülési utakat és lehetőségeket, amelyek a túlélésüket biztosítják. Dermesztő tapasztalat, hogy a világ bűnszervezete által kivetett rendőrök és katonák, akiket állami üldözés alá vonnak és halálra kívánnak, milyen vakon hajtják végre önmagukon az ítéletet, nem látva meg az előttük elterülő menekülési lehetőségeket, amelyek a nyilvánosság előtt való teregetésekkel már elérhetők. De ahelyett, hogy hősökké válnának azzal, hogy elkezdenek beszélni, vagy megkeresik a megfelelő személyeket - mert az átokra születettekkel szemben mi ndig vannak szigetek, amelyek képesek védelmet nyújtani -, meglelik a hátuk mögött azt a rendkívül kicsiny, tűhegynyi kijáratot, amely egyedül vezet a halálba, és azon keresztül a Pokolba.