A vérebek
200-01-04.
Szemenyei-Kiss Tamás
FALUDY
GYÖRGY, a költő, író, műfordító Budapesten született, zsidó
polgári családban. Édesapja Faludy Jenő, vegyész, édesanyja
Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori
evangélikus Főgimnáziumban. Ezt követően 1928-1930 között
Bécsben, 1930-1931-ben Berlinben, 1932-ben Párizsban és az
1932-1933-as években Grazban folytatta egyetemi tanulmányait. –
1933-1934-es években katonai szolgálatot teljesített zászlósi
rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1938-ban a
mindinkább erősödő antiszemitizmus miatt elhagyta Magyarországot
– erre többek között az kényszerítette, hogy hazájának az a
legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg… a
németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni.
Párizsig menekült, itt találkozott többek között Köstler
Arturral és az emigráns magyar művészek közösségével.
Franciaország német megszállása után innen is távozni
kényszerült – Marokkón keresztül az Egyesült Államokba jutott,
ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként
tevékenykedett, majd három esztendőn keresztül az amerikai
hadseregben szolgált tiszti beosztásban. Testvére (húga)
Magyarországon maradt, nem élte túl az ostromot… 1946-ban tért
haza, a Népszava napilapnál helyezkedett el, 1947-ben jelentette
meg az „Őszi harmat után” című verseskötetet, ugyanabban az
évben a „Villon balladák” kötete már a 14. kiadást érte el.
Noha baloldali érzelmű maradt – vezetésével döntötték le 1947.
Április 26-án Prohászka Ottokár szobrát a Károlyi kertben – a
kommunista hatalom is ellenségesen viszonyult hozzá, további
művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján 3 évre a
recski kényszermunkatáborba – a köznyelvben haláltábornak
nevezett megsemmisítő lágerba – zárták. Az e helyen írott
alkotásaiból ismertetjük „A VÉREBEK” című versét, melyet az 1956
utáni emigrációban, 1983-ban jelentetett meg.
Ma éjjel történt. Pár hónapja
érkeztek meg a vérebek:
hat behemót kutya egy ávós
tisztessel. Édes keveset
törödtünk velük. Mit árthatnak
ugyan még nekünk e dögök,
őrtornyok, pisztolyok, szögesdrót
géppuskák s lángszórók között?
Az őrök néhány rabtársunkat
választották ki s ezeken
tanították be a kutyákat,
a törzs előtt, a zöld gyepen
Fogd meg a rablót! – ordították,
s a félholt emberek után
szaladtak velük. Ha elérték,
visszarántották a kutyát
vagy nem. Éjjelente csaholásra
ébredtem fel a vackomon
örségváltáskor; aztán ezt is
megszoktam, mint mást. Csak azon
csodálkoztam, hogy ávósok
dühödt szövetségeseik
iránt sem ismernek irgalmat,
s ezeket is rúgják, verik,
kővel dobálják, mint bennünket,
s ahogy a mókusokat is
agyoncsapják, s ahogy a szende
szalamanderek lábait
elcsapkodják szekercéjükkel,
s ahogy az útról gondosan
letérnek, hogy egy halványlila
kökörcsint eltapossanak.
Szerettem ott kinn a kutyákat
S ők engem. De a vérebek
közelét itt sehogyse bírtam,
és elfogott a rémület,
ha mellettük kellett dolgoznom.
Egy borjúképű, tejfehér
szukától féltem a legjobban:
ez oldalvást fordult felém,
s úgy bámult mindig. Hagyd már abba –
gondoltam – undok szörnyeteg!
Büdös vagyok és fogpiszkáló
lábszárcsontom nem jó neked,
combom, mint csontváz a szertárban,
hátuljamon hús nem maradt,
s ráadásul jog, törvény ellen
és ártatlanul tartanak
e táborban, mint szinte minden
rabtársamat. Legyen elég!
Ne nézz, vérszomjas dög! De az csak
nem vette le rólam szemét.
Ma éjjel, álmomban hallottam
a nagy ugatást a barakk
előtt, s az őrt, ki az ajtóról
leszedte a nehéz vasat,
s aztán, félig ébren, hallottam
ahogy kihívott valakit.
Az embert, hogy ne leljen nyugtot,
vallatni ilyenkor viszik
egy összeesküvés ügyében,
mit aznap délben a kehes
bérgyilkos Péter Gábor fundált
ki íróasztala megett.
A barakk, mintha szétnyílt volna:
hosszában átfütyült a szél,
s egyszerre ott feküdt mellettem
a borjúképű, tejfehér
véreb. Kinyúlt és meg se moccant,
csak éppen halántékomat
nyalta buzgón. Én puha szőrét
csókoltam a torka alatt,
és átöleltem. Kintről az őr
kíváncsiskodott: A kutyák?
Amire sipító fejhang:
- a fasisztákhoz álltak át.
Ezen röhögtek. Velem szemközt,
a priccsen Ziegler Bandi és
Somogyi Béla közt – mindketten
felültek – egy sötét, nehéz
test, mit négy kézzel símogattak.
Víz van, de miből etetem? –
töprengtem. S máris elaludtam,
a fejével a mellemen.
Együtt ébredtünk fel ma reggel.
Oly hosszú volt a munkanap
fenn a hegyen! Csak egy órája,
hogy bevonultunk, alkonyat
előtt. A törzs alatt a lejtőn,
vérbe fagyva feküdt az öt
kutya, és csak a fehér élt még:
a kettős drótsövény között
járt lassan körbe, három lábon,
lecsüggő fejjel; szép fehér
szőrének már megtört a fénye,
csupa anyag volt s csupa vér;
olykor megállt egy pillanatra,
bizonytalanul, mint aki
megadta magát, s felvonított
az ávósok barakkjai
felé. Száz lépés volt közöttünk
s az árok. A baka lelő
az őrtoronyból, ha átmászok.
Vér és bugyborgó levegő
tört fel az oldalán sebéből.
Én meg csak álltam. Mit tegyek?
Jaj, Magyarország, sóhajtottam
És eltakartam szememet.
Hegyeshalomnál, a határátkelőnél, amint azt szomorú közelmúltunk
példázta 1992-ben, nem ismerték Őt… A vámosok, a kiskatonák nem
olvasták sem Racine-t, sem Villont, még A vérebeket sem, a
kilencvenes évek eleji ifjúságának semmiféle ismerete sem volt
az Andrássy út 60-ról és úgy általában sem érdekelte őket az
éppen letűnt világ. – A költő ezer-ezerötszáz kötetnyi
kiskönyvtárral tért haza, az összes vagyonával, amit
országról-országra magával cipelt… és amelynek 92-ben a
hegyeshalmi vámraktár lett a „méltó” végállomása. Történt
ugyanis, hogy a lelketlen (tudatlan?) finánc elrendelte: az agg
költő készítsen címjegyzéket a behozott áruról, ennek hiányában
ugyanis „a vámeljárás bizonyos nehézségekbe ütközik”. Faludy,
amint az várható volt, nem állt rá a számára – nem kizárt, hogy
kitervelt – alkura a „behozott áru ügyében”, inkább otthagyta az
egész kis vagyonkáját Hegyeshalom vámraktárában, ahová persze
neki magának kellett behordani a könyveket némi segítséggel. A
költőt azután Budapesten várta a következő meglepetés. Lakását,
melyet még annak idején népi tulajdonba vettek, már mások
lakták… Eleinte, amíg kevés kis valutája engedte, az egyik
olcsóbb szállodában hajtotta álomra fejét, majd albérlet után
nézett, a hazatért vendég… A „pokolbeli víg napok” így kezdődtek
a zsidó hazafi számára, hasonlóan jó néhány társához, akik mind
elhitték, hogy a Lajtán innen egy szebb, új világ kezdődött el
1990 után…
Az összeállítást készítette:
Szemenyei-Kiss Tamás
A Hírháttér kapcsolódó
anyagaiból:
2009-01-03. -
Állami terrortámadás Mónus Áron
ellen - A Hírháttér
eredetileg nem nyilvánosságra tervezett válaszlevelével
/Mónus Áron (matematikus, író) - Molnár F. Árpád/
Részlet: ... Hódmezővásárhely polgármestere gondnokság alá
helyezésem iránt indított eljárást, az állítólagos indok a személyem és
a vagyonom védelme volt. Ha sikerült volna engem gondnokság alá
helyezni, akkor ezzel elveszítettem volna a jogot a vagyonom feletti
rendelkezéshez, beleértve a könyveimre vonatkozó szerzői jogomat is:
ezután a könyveim terjesztése megszűnt volna.
HÍRHÁTTÉR:
Mindig több, mint aminek látszik
2008-12-31. -
A Hírháttér bemutatja Heino Kaskit,
a kiváló finn zeneszerzőt
(letölthető h-moll szimfóniájával)
/Molnár F. Árpád/
Részlet: A fülbemászó, monumentális elemekkel dúsított,
helyenként szenvedélyesbe ömlő, h-mollban íródott darab a multimédiás
megvalósulásokon és a kártékony filmdömpingen nevelkedett, ugyanakkor
nem botfülű személyek számára is tanulságos és lélekemelő hatással fog
járni...
HÍRHÁTTÉR: Ahol a kapuk
mindig nyitva állnak
2008-12-29.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Okos HVG, buta
pártszolgálatosok és a Csillagok
/Molnár
F. Árpád - Nagy Sándor (Naleksz) - Tánczos Krisztina/
/Zene: 5 zeneszerzőtől/
(Film, 28 perc)
Tartalom: Rengeteg cikk jelent meg arról még magyarul is, hogyan
lehet olvasni az ember gondolatait, de a buta magyarok még mindig nem
értik, sőt, pártszolgálatosságuk adta őrült fanatizmus miatt üldözni is
kezdték a tudást. Amit azonban Vona Gábor médiumai is üldöztek, arról - csak egy a tengerből - a HVG is beszélt már
esztendőkkel ezelőtt.
(Megtekinthető és letölthető!)
2008-12-20. -
"Egy nagyszerű fényességet láttam" -
Tánczos Krisztina
látomása és a kijelentésként kapott szavak
/Tánczos
Krisztina/
Tartalom: A Tánczos Gábor családjából való Tánczos Krisztina
elkészült, nagy jelentőségű jövőjéről sokan tudunk, akik a világrendszer
alapjairól is. Ő is tudja, mert felülről megkapta, hogyan születnek ma
már Isten közvetlen cselekvése nélkül is látomások, hallomások és
ismeretek, amikor az emberben közvetlenül nem Isten, hanem Babilon
(kénytelen) cselekszik. Minden tájékozottabb tudja, hogy az ismeretekhez
és a kapcsolathoz hol van Kapu.
2008-12-16. -
Gerincesek vágóhídján -
Babiloni történetek
/Nagy Sándor (Naleksz)/
Tartalom: Talányos történet rólunk és a világ működéséről, az
előre elkészített történelemről, az Echelon alkalmazott
szörnytechnológiáiról, az emberi hitványságról, a Gonoszról és a
Mindenekért Megfizető Istenről.
2008-12-10.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A magyarok története -
Kapcsolatok a Hatalommal
(videoklippel)
/Nagy Sándor
(Naleksz) -
Molnár
F. Árpád/
Tartalom: Főleg titkosszolgálati, valamint tájékozottabbakká
vált lovaknak a Suttogó a magyarság közeli jövőjéről, ahol nem a
megnevezett készítőket illeti a valódi dicsőség.
(Film, 8 perc)
(Megtekinthető és letölthető!)
Előző cikk:
 HÍRHÁTTÉR:
A Valóság kapuja
2009-01-03. -
Angyalok és ördögök - Rettentő pillanatok az
arisztokrácia rejtett világából
/Molnár F. Árpád - km. Tánczos Krisztina/
Tartalom: Ez a cikk kétségtelenül az egyik legfontosabb, ami
magyarul eddig valaha megjelent. A Hírháttér a későbbiekben ontani kívánja az
ilyen anyagokat. Amiről ez a cikk valahol a háttérben szól, az az Emberiség
tragédiája és hátralevő vesszőfutása. Akik pedig elég tájékozottak,
tudják, hogy a kevesek számára van csupán menedék. |
 |
Következő cikk:
 2009-01-04. -
Seres Mária gyöngyöket hintett a disznóknak
és felfröccsent a bélsár
/Seres Mária hírlevelére Molnár F. Árpád reagált/
Részlet: Ugyanis a kulturált viselkedés nem pártállás kérdése.
Tudom, most nagyon sokan elcsodálkoznak, mondván: hát az meg hogy-hogy, hiszen
az ember vagy Jobbikos vagy MSZP-s, mint a kommunisták mondták, hogy valaki vagy
kommunista vagy fasiszta, de nem-nem, nem erről van szó. |
