 |
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
|
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
2008-10-02.
TÖRTÉNELMI ÉS POLITIKAI HÁTTÉRANYAG I.
BEVEZETÉS Az
egykori cári Oroszország helyébe lépett Szovjetunió, töretlen
lendülettel folytatta elődje terjeszkedési politikáját, a leigázott
népek eloroszosítását és a diktatúra (a parancsuralmi rendszer)
példátlan méretű (mindent átfogó) kiterjesztését. Ezt
a folyamatot V. I. Lenin indította el, amikor Finnország elszakadási
szándékára (szavakban) áldását adta 1917-ben, de szinte azonnal
intézkedett egy Finnország elleni katonai akció beindítására. A
finn kormány 1917. december 6-án adta ki a függetlenségi
nyilatkozatát Stalberg professzor, köztársasági elnök aláírásával,
de még ebben a hónapban kormányellenes fegyveres megmozdulások
zajlottak le a szovjetek által támogatott finn kommunisták
részvételével. 1918
januárjában, Svesnyikov tábornok 42. orosz hadtestje (komisszárja a
finn kommunista párt vezére: Otto Kuusinen) csatlakozott az új
kormány ellen fellépő finn ellenforradalmi erőkhöz, és csak báró
Mannerheim (Carl Gustaf) tábornok vezette forradalmi csapatok
májusig tartó hősies harctevékenységével sikerült megőrizni a
szabadságukat, miután kiverték a vörös intervenciósokat az
országból.
Leninék még ezután sem tettek le arról, hogy Finnországot
visszatereljék a szovjet táborba, ezért létrehoztak Petrográdban
egy tiszti iskolát, és beindították a káderképzést egy leendő finn
Vörös Hadsereg részére.
Kuusinen Moszkvában kapott menedéket, fontos beosztásokat töltött
be, felesége Aino Kuusinen pedig titkos feladatok teljesítésével
segítette a munkáját, de 1937-ben letartóztatták és a vorkutai
GULAG-ra szállították. Kuusinen karrierjét mindez nem törte ketté,
1940-1957 között a Karéliai SZSZR elnöki funkcióját töltötte be,
majd az SZKP KB titkáraként is dolgozott 1957-1964 között.
Kuusinent háromszor tüntették ki Lenin renddel (Kádárt csak
egyszer), Sztalin nagyon megbecsülte azokat a munkatársait, akik
szó nélkül tudomásul vették, hogy ártatlanul elhurcolják
feleségüket a GULAG-ra (emlékezzünk Kalinyinra, Molotovra,
Bugyonijra, Poszkrebisevre, stb.,).
Moszkvában egy utca ma is hirdeti Kuusinen nevét, a „kiemelkedő
képességű forradalmár-és államférfiét”, aki mérhetetlenül „sokat
tett” Finnországért és a Szovjetunióért… A
szovjetek terjeszkedési politikáját híven tükrözi az 1939. augusztus
23-án, Moszkvában aláírt, ún. Ribbentrop – Molotov paktum,
amelyben a két világuralomra törekvő nagyhatalom (a Szovjetunió és
a Német Birodalom) „összeölelkezett” egy megnemtámadási
szerződés elfogadásával, illetve aláírásával, amelynek titkos
záradékában rögzítették Lengyelország közös erővel történő
bekebelezését, valamint a balti-államok szovjetesítését..
Nehezen megfejthető történelmi rejtélynek számít, hogy a II.
világháború kezdetét jelentő Lengyelország elleni német támadást
(1939. szeptember 1.) követő szovjet támadást (1939. szeptember
17.) miért hallgatta el „szemérmesen” a világ közvéleménye (?),
különös tekintettel arra, hogy a szovjetek bekebelezték
Lengyelország keleti részét (kb. 130 ezer négyzetkilométernyi
területet), 250 ezer katonát ejtettek foglyul és 1,2 millió lengyel
állampolgárt deportáltak a Szovjetunióba. Többségük ott pusztult
el, köztük az a 14 ezer lengyel tiszt és civil értelmiségi, akiket
1940 áprilisában és májusában - Katyn körzetében -, a szovjet
NKVD-sek bestiális módon legyilkoltak.
Sztalin (Lenin nyomdokán haladva) tovább folytatta a területszerzési
politikát, 1939. november 30-án (hadüzenet nélkül) indította meg
csapatait Finnország ellen, és érvényesítve nyomasztó erőfölényét,
hatalmas területet (kb. 50 000 km2-t)
szakított le Finnország testéből a Szovjetunió számára. És
itt érdemes egy kis kitérőt téve, felvillantani a „szovjetek
idegen kormányalakítási sablonjának”, hosszabb távon is jól
működő alkalmazását. A hadműveletek beindulását követő második
napon (!) ugyanis, felbukkant Sosnovo városka környékén Sztalin
bűvészcilinderből (régi ismerősünk) Otto Kuusinen, az ortodox finn
bolsevik, és bejelentette a finn népi kormány megalakulását,
példát mutatva Quislingnek (norvég), Kádárnak (alias: Czermanik,
Csermanek, Lipták, Barna Jánosnak), Gustav Husáknak (csehszlovák)
és Babrak Karmalnak (afgán), miként kell elárulni a szülőhazát.
Mindezek,- a távolinak tűnő történelmi ismeretek, azért kapcsolódnak
’56-hoz, mert Hruscsov (Nyikita Szergejevics), Sztalin egyik
leghűségesebb munkatársa, 1956-ban azzal a módszerrel, és azt tette
Magyarországgal, amit Lenintől, valamint Sztalintól tanult! Nagy
Imre, a Varsói Szerződésből való kilépésünk deklarálásakor,
valamint hazánk semleges státuszának elfogadására vonatkozó
kérelmének megtételekor, nem tudta (vagy nem emlékezett rá), hogy a
szovjet-finn háború kirobbanása előtti tárgyalások során (1939.
október 12-én, a Kreml „György” termében), milyen beszélgetés
zajlott le Juho Kusti Paasaviki (a finn delegáció vezetője) és
Sztalin között, amikor Paasaviki visszautasította a szovjetek finn
területek átadására vonatkozó követelését, többek között a Hanko
félszigeten lévő támaszpont iránti igényüket.
Paasaviki kijelentette, hogy Hanko átadása szóba sem jöhet, mert
megsértené Finnország semlegességét, majd hozzátette: „Finnország
legnagyobb biztonsága, a semlegességében rejlik”. Sztalin
válasza így hangzott: „BIZTOSÍTHATOM, HOGY EGY OLYAN KIS ORSZÁG
SEMLEGESSÉGE, MINT AZ ÖNÖKÉ, MIT SEM SZÁMÍT”.
Sztalin fenyegetése 1939. november 30-án realizálódott! Hadüzenet
nélkül, 25 szovjet hadosztály, 2400 harcjárművel, 3500 löveggel és
1600 repülőgéppel, valamint a Fehér-tengeri, Ladoga-tavi és a
Balti-tengeri flotta támogatásával rárontott a finnekre, Helsinkit
lángtengerbe borították, de csak további jelentős erők és eszközök
bevonásával voltak képesek térdre kényszeríteni a finneket.
Hruscsov szerint: egy millió (!) katonát, 1000 repülőgépet, 2300
harckocsit és páncélozott harcjárművet veszítettek ebben a
háborúban. A
finnek elleni - hadüzenet nélküli – szovjet agressziók (1917-ben és
1939-ben) kísértetiesen hasonlítottak a hazánk ellen ’56-ban
elkövetett agressziójukhoz. A szovjet vezetők változtak, Lenin és
Sztalin helyett Hruscsov lépett a színre, és Helsinkihez hasonlóan,
Budapestet rombolták le az agresszorok. Lehetséges, hogy a jövőre
vonatkozóan is hasznos tanulságul szolgálnak ezek a történelmi
példák… II. A
SZOVJET KORMÁNY „MANŐVEREI” 1956-BAN A 3.
§-ban kidolgozott katonai értékelés (elemzés) előtt, meg kell
ismerkednünk Hruscsov, valamint a szovjet kormány tevékenységével,
mivel igazolható, hogy október 23-át megelőző időszakban döntött
arról, hogy semmibe véve Magyarország szuverenitását és a Varsói
Szerződéshez (VSZ-hez) való tartozását, csapatokat irányít hazánk
területére, mindennemű egyeztetés, megbeszélés, figyelmeztetés vagy
bejelentés mellőzésével. Az a
tény, hogy a Batov-féle szovjet hadosztályok már október 23-án
19.45-kor parancsot kaptak a szovjet-magyar határ átlépésére, azt
jelenti, hogy a szovjet kormánynak napokkal 23-a előtt meg kellett
beszélni ezt a kérdést, a döntést hozatal végett. A szovjet
Védelmi Minisztériumban pedig, ki kellett dolgozni és az érintett
alakulatok felé továbbítani, a mozgósításra és feladatmegszabásra
vonatkozó intézkedéseket. A csapatoknak szintén idő kellett a
személyi állomány felkészítésére és az anyagi biztosításra
(üzemanyag, lőszer, élelmiszer, gyógyszer, térképek,
tartalék-alkatrészek, stb., stb.), amelyek végrehajtása még
sztahanovisták bevonásával sem oldható meg három napon belül. Ha a
kormányülés és a Védelmi Minisztérium munkája csupán egy-egy napot
vett igénybe, akkor is kijelenthető, hogy Hruscsov már a forradalom
kitörése előtt (öt-hét nappal) döntött (kormányával, valamint az
SZKP KB PB tagjainak egyetértésével), hogy csapatokat küld
Magyarországra.
Ezzel a tettével (valójában) „orránál fogva vezette” Mao
Ce-tungot, Titot és a VSZ tagállamainak vezetőit, más szavakkal
kifejezve: otromba módon hazudott barátai, majd pedig a szabad
világ közvéleménye előtt. Ezt a hazugság halmazt bővítették
mindazok a különböző nemzetiségű közéleti személyek, akik a szovjet
rendszerrel és vezetőivel szimpatizáltak, illetve a lekötelezettek
vagy beszervezettek táborába tartoztak. III. A
SZOVJET KORMÁNY KÉTSZÍNŰ POLITIKÁJÁT ÉS HAZUGSÁGAIT BIZONYÍTÓ
KORABELI ANYAGOK a./
SZOVJET KORMÁNYNYILATKOZAT Moszkva, 1956.
október 30. A TASZSZ
közleménye: A
Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külkapcsolatainak
megingathatatlan alapja volt és maradt az összes államok békés
egymás mellett élésének, barátságának és együttműködésének
politikája. E
politika legmélyebben és legkövetkezetesebben a szocialista országok
kölcsönös kapcsolataiban jut kifejezésre. A
szocialista nemzetek nagy közösségéhez tartozó országok, amelyeket a
szocialista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár
nemzetköziség elvei egyesítenek, kölcsönös kapcsolataikat csakis a
teljes egyenjogúságnak, a területi integritás tiszteletben
tartásának, az állami függetlenségnek és szuverenitásnak, az egymás
belügyeibe való be nem avatkozásnak elveire építhetik.
Ez nemcsak hogy nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, feltételezi a
szocialista közösséghez tartozó országok szoros testvéri
együttműködését, kölcsönös segítését gazdasági, politikai és
kulturális téren. A
népek egyenjogúak A
második világháború és a fasizmus szétzúzása után ezen az alapon
épült fel, erősödött és bizonyította be Európa és Ázsia több
országában nagy életerejét a népi demokratikus rendszer. Az
új rendszer kialakulásának és a társadalmi viszonyok mélyreható
forradalmi átalakulásának folyamatában nem kevés nehézség,
megoldatlan feladat és közvetlen hiba volt a többi között a
szocialista országok kölcsönös viszonyában. A rendellenességek és
hibák következtében lekicsinyelték az egyenjogúság elvét
(kiemelés: Justitia Bizottság) a szocialista államok viszonyában. A
Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa a
leghatározottabban elítélte ezeket a rendellenességeket és hibákat,
és feladatul tűzte ki, hogy a Szovjetuniónak a többi szocialista
országgal fenntartott kölcsönös viszonyában következetesen meg kell
valósítani a népek egyenjogúságának lenini elveit (Sic!). A
XX. Kongresszus kimondotta, hogy teljes egészében tekintetbe kell
venni az új élet építésének útjára lépett minden egyes ország
történelmi múltját és sajátosságait. A
szovjet kormány következetesen valóra váltja a XX. kongresszusnak e
történelmi jelentőségű határozatait, amelyek minden szocialista
állam teljes szuverenitása fenntartásának megingathatatlan
alapján (kiemelés: Justitia Bizottság) megteremtik a
feltételeket a szocialista országok barátságának és
együttműködésének további erősítésére. Mint
ahogy a legutóbbi események megmutatták, szükségessé vált, hogy
megfelelő nyilatkozatot tegyenek közzé, amely megvilágítja a
Szovjetunió álláspontját a többi szocialista országgal fenntartott
kölcsönös viszonyáról, elsősorban gazdasági és katonai téren. A
szovjet kormány kész megvitatni a többi szocialista ország
kormányával azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a
szocialista országok gazdasági kapcsolatainak további fejlesztését
és erősítését avégett, hogy kiküszöbölje a gazdasági kapcsolatainak
a nemzeti szuverenitás, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság
elve megsértésének bármiféle lehetőségeit (kiemelés: Justitia
Bizottság). Ezt
az elvet ki kell terjeszteni a tanácsadókra is. Ismeretes, hogy a
Szovjetunió az új társadalmi rend kialakulásának első időszakában a
népi demokratikus országok kormányainak kérésére bizonyos számú
szakembert – mérnököket, mezőgazdászt, tudományos dolgozót, katonai
tanácsadót – küldött ezekbe az országokba. A szovjet kormány az
utóbbi időben több ízben felvetette a szocialista államok előtt
tanácsadói visszahívásának kérdését (kiemelés: Justitia
Bizottság). (Sic!) Mivel
az utóbbi időben a népi demokratikus országokban a gazdasági és a
katonai építés összes területein felnőttek a saját szakképzett
nemzeti káderek, a szovjet kormány szükségesnek tartja más
szocialista államokkal együtt megvizsgálni azt a kérdést, vajon
célszerű-e a szovjet tanácsadók további ott-tartózkodása ezekben az
országokban. Katonai
téren a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kölcsönös
viszonyának fontos alapja a Varsói Szerződés, amely alapján a
szerződés aláírói megfelelő politikai és katonai kötelezettségeket
vállalnak, a többi között azt a kötelezettséget, hogy megteszi „a
szükséges összehangolt intézkedéseket védelmi készségük
megszilárdítására, hogy megóvják népeik békés munkáját,
szavatolják határaik és területük sérthetetlenségét és biztosítsák
az esetleges agresszió elleni védekezést” (Sic!). (Kiemelés:
Justitia Bizottság) A
szovjet kormány kész megvizsgálni… Ismeretes,
hogy a Varsói Szerződés és a kormánymegállapodások értelmében itt
tartózkodó szovjet egységek állomásoznak a Magyar és a Román
Köztársaságban (Sic!). A Lengyel Köztársaságban (Sic!) a szovjet
csapategységek a potsdami négyhatalmi megállapodás és a Varsói
Szerződés alapján állomásoznak. Más népi demokratikus országokban
nincsenek szovjet csapategységek. A
szovjet kormány a szocialista országok kölcsönös biztonságának
biztosítása céljából kész megvizsgálni a Varsói Szerződésben részt
vevő többi szocialista országokkal az illető országok területén
tartózkodó szovjet csapatok kérdését. A szovjet kormány e
tekintetben abból az általános elvből indul ki, hogy a Varsói
Szerződésben részt vevő egyik vagy másik állam csapatainak
elhelyezése a Varsói Szerződésben részt vevő valamely más állam
területén a szerződés összes tagállamai között létrejött megegyezés
alapján történik, és csakis annak az államnak a
beleegyezésével, amelynek területén az illető állam kérésére e
csapatok tartózkodnak (kiemelés: Justitia Bizottság). A
szovjet kormány hajlandó kivonni alakulatait… A
szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy nyilatkozatot tegyen a
magyarországi eseményekről. Az események azt mutatják, hogy a magyar
dolgozók, akik említésre méltó előrehaladást értek el a népi
demokratikus rendszer alapján, jogosan vetik fel azt a kérdést, hogy
a gazdasági együttműködés terén ki kell küszöbölni a meglévő komoly
hibákat, hogy tovább kell fokozni a lakosság jólétét, hogy harcolni
kell az államapparátusban megmutatkozó bürokratikus eltévelyedések
ellen. A dolgozóknak ehhez a jogos és haladó mozgalmához azonban
sötét, reakciós és ellenforradalmi erők csatlakoztak, amelyek a
dolgozók egy részének elégedetlenségét arra akarják felhasználni,
hogy aláássák az országban a népi demokratikus rendszer alapjait, és
visszaállítsák a régi földesúri-kapitalista rendet. A
szovjet kormány az egész szovjet néppel együtt mélységesen sajnálja,
hogy a magyarországi események vérontáshoz vezettek. A
szovjet kormány a magyar kormány kérésére hozzájárult ahhoz, hogy
szovjet katonai alakulatok vonuljanak be Budapestre avégett, hogy a
magyar néphadseregnek és a magyar karhatalmi szerveknek segítséget
nyújtsanak a városban a rend helyreállításához. A
szovjet kormány szem előtt tartva, hogy a szovjet alakulatok további
magyarországi tartózkodása ürügyül szolgálhat a helyzet fokozottabb
kiélesedésére, utasítást adott a katonai parancsnokságnak, hogy
vonja ki a szovjet katonai alakulatokat Budapestről, mihelyt ezt a
magyar kormány jónak látja. Ugyanakkor
a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar
Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződésben részt vevő más
államok kormányaival a szovjet csapatok magyarországi
tartózkodásáról (kiemelés: Justitia Bizottság). A
népi demokratikus Magyarország szocialista vívmányainak védelme az
adott pillanatban a munkások, a parasztok, az értelmiség és az egész
dolgozó magyar nép legfőbb és szent kötelessége. b./
KÍNAI KORMÁNYNYILATKOZAT Peking, 1956. nov.
1. Az
Új-Kína hírügynökség közleménye szerint, a Kínai Népköztársaság
kormánya a következő nyilatkozatot tette a Szovjetunió kormányának
október 30-i nyilatkozatáról. A
Kínai Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy a Szovjetunió
kormányának ez
a nyilatkozata helyes
(kiemelés: Justitia
Bizottság). Fontos jelentősége van a szocialista országok közötti
kölcsönös kapcsolatokban elkövetett hibák kijavítása és a
szocialista országok közötti egység megszilárdítása szempontjából. A
Kínai Népköztársaság úgy véli, hogy az öt elv, mégpedig
az állami
szuverenitás és a területi épség tiszteletben tartása, a meg nem
támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az
egyenjogúság és a kölcsönös előny
(kiemelés: Justitia Bizottság), valamint a békés egymás mellett
élés kell hogy az egész világ országai között a kölcsönös viszony
megteremtésének és fejlesztésének alapja legyen (Sic!). Minden
szocialista ország független és szuverén állam. A szocialista
országok csak ily módon érhetik el az igazi testvéri barátságot és a
szolidaritást a kölcsönös segélynyújtás és együttműködés révén. Így
érhetik el céljukat: a közös gazdasági fellendülést. Mint
a Szovjetunió kormányának nyilatkozata rámutat, a szocialista
országok közti viszonyban hibák is voltak. Ezek a hibák egyes
szocialista országok közti félreértésekre és elidegenedésre
vezettek. A félreértések és elidegenedés miatt
néha feszült helyzet
is keletkezett
(kiemelés: Justitia Bizottság). A
nyilatkozat utalt az 1948/49. évi jugoszláviai eseményekre, majd a
lengyelországi eseményekre. A szovjet kormány október 30-i
nyilatkozatában késznek nyilatkozott arra, hogy a kölcsönös
kapcsolatok kérdéseit baráti tárgyalások útján oldja meg a többi
szocialista országgal a teljes egyenjogúság, a területi épség, az
állami függetlenség és szuverenitás és az egymás belügyeibe való be
nem avatkozás elvei alapján (Sic!). Ez a fontos lépés kétségtelenül
elő fogja segíteni a félreértések megszüntetését a szocialista
országok közötti barátság és együttműködés megszilárdításához
(Sic!). A
Kínai Népköztársaság kormánya megjegyzi, hogy a legutóbbi események
során a
lengyel és a magyar nép követelte a demokrácia, a függetlenség és az
egyenlőség szilárdítását, a nép anyagi jólétének fokozását, és úgy
véli, hogy ezek a követelések teljesen helyesek
(kiemelés: Justitia Bizottság). A
nyilatkozat a továbbiakban rámutat: az igen csekély számú reakciós
elem elleni harcban a legszélesebb néptömegek tömörülésének kérdése
nemcsak egy szocialista országot érintő kérdés, hanem olyan kérdés,
amely méltó sok szocialista ország, ezek között a mi országunk
figyelmére is.
Mindkét kormánynyilatkozat a mellébeszélések, féligazságok és a
közvélemény megnyugtatását szolgáló, szemforgató, ködös ígérgetések
(triviális fogalmak) halmazát tartalmazza. A
kormányszintre emelt hazugságpolitika példájaként értékelhető a
szovjet és kínai kormánynyilatkozat, különös tekintettel arra, hogy
mind a szovjet, mind pedig a kínai kormány tisztában volt azzal,
hogy a katonai gépezet már napok óta mozgásba lendült, és csupán
egy hazaáruló (Kádár János) „megdolgozására”, valamint Zsukov és
Konyev marsallok intésére várnak, hogy a megkezdett agresszió
kibővítését jelző harckocsik dübörgése és lövegek dörgése betöltse
Budapest, Debrecen, Pécs, Szolnok, Győr és más helységek levegőjét.
c./ A
KÉPMUTATÁS ÉS A HAZUDOZÁS „NEMZETKÖZI SZINTŰ” NAGYMESTEREI
1956.április 29.
Andropov (Jurij Vlagyimirovics) a Szovjetunió magyarországi
nagykövete jelentette az SZKP KB-nak (Számjeltávirat, „Szigorúan
titkos” jelzéssel): „Véleményünk szerint a magyar elvtársak
azzal, hogy Révainak és különösen Kádárnak a Politikai Bizottságba
való beválasztása mellett határoztak, komoly engedményt tesznek a
jobboldali és demagóg elemeknek, nyílván arra számítva, hogy ezzel
tompíthatják az utóbbiak kritikáját”.
1956. október 24.
Mikoján (Anasztaz Ivanovics) és Szuszlov (Mihail Andrejevics)
számjeltávirata, az SZKP KB-nek, „Szigorúan titkos” jelzéssel):
„az MDP KV tagokkal beszélve kijelentettük, hogy ideérkezésünk célja
segítséget nyújtani a magyar vezetésnek, különösen oly módon, hogy
a szovjet csapatok részt vesznek a rendbontások felszámolásában,
mégpedig súrlódások nélkül és közmegelégedésre. A magyar elvtársak,
különösen Nagy Imre, ezt helyeslőleg elfogadták”. 1956. október 28.
Szoboljev (Arkagyij Alekszandrovics), a Szovjetunió ENSZ képviselője
az ENSZ Biztonsági Tanács ülésén kijelentette, hogy:
„Magyarországon csekély számú ellenforradalmár fasiszta felkelése
(Sic!) folyik, amelyet a magyar kormánynak el kell fojtani”.
1956. október 28. Az
ENSZ Biztonsági Tanács ülésén, Koós Péter, Magyarország állandó
képviselője (!!!) kijelentette, hogy: „Magyarország ellene
van annak, hogy a Biztonsági Tanács napirendre tűzze a magyar kérdés
vizsgálatát”.
Megjegyzés: Koós Pétert november elsején leváltották, mert a
külügyminisztériumban kiderítették, hogy az igazi neve Lev
Konduktorov (szovjet állampolgár), és senkitől sem kapott
felhatalmazást arra, hogy ellenezze az ENSZ BT Magyarországgal
foglalkozó napirendjének vizsgálatát.
1956. október 28.
Szerov (Ivan Alekszandrovics), az Állambiztonsági Bizottság (KGB)
elnökének jelentése A. I. Mikojánnak: „Budapesten az új
belügyminiszternél tegnap tartott értekezlet után újra dolgozni
kezdtek a kerületi államvédelmi (ÁVH) és rendőri apparátusok. A
provokáció elkerülésére az ÁVH-sokat rendőregyenruhába öltöztették”.
1956. október 29.
Zsukov (Georgij Konsztantyinovics) szovjet védelmi miniszter
rádió-nyilatkozata: „A Szovjetunió nem küld újabb csapatokat
Magyarországra, mert az ott állomásozó haderő elegendő ahhoz, hogy
megfékezze a magyarországi zendülést”. Ugyanekkor Lloyd brit
külügyminiszter kijelentette, hogy értesülése szerint újabb szovjet
csapatok érkeztek Magyarországra.
1956. október 31. A
budapesti szovjet nagykövetség közleménye szerint, a magyar légierő
repülőtereit a szovjet hadsereg páncéloserőkkel vette körül abból a
célból, hogy biztosítsa a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok
állománya hozzátartozóinak és sebesültjeinek légi úton történő
elszállítását.
1956. november 1.
Részlet,- Kádár János 21.52-kor sugárzott rádiónyilatkozatából: „Népünk
dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a
Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország
függetlenségét, amely nélkül nem lehet szocializmus. Büszkék
vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében
becsülettel helyt álltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a
szocializmus iránti hűségtől”.
1956. november 2. A
bécsi rádió reggeli jelentéséből kitűnik, hogy újabb szovjet
páncélos hadosztályok érkeztek Magyarországra. Szovjet részről
kijelentették, hogy a csapatokkal a szovjet sebesültek, valamint a
Magyarországon állomásozó szovjet csapatok családtagjainak
kivonulását kívánják biztosítani.
1956. november 2.
Zorin (Valerian Alekszandrovics) szovjet külügyminiszter-helyettes
nyilatkozata: „Magyarországon, mint ismeretes, a Varsói Szerződés
értelmében, továbbá a Magyar Népköztársaság kormányának kérésére
tartózkodnak szovjet csapatok, mozgásuk pedig, ezeknek a
megállapodásoknak megfelelően történik”.
1956. november 3.
Szoboljev (A. A.) szovjet küldött cáfolta az ENSZ-ben, miszerint
újabb szovjet fegyveres erők léptek volna Magyarország területére.
1956. november 4.
Zsukov (G. K.) magyarországi helyzetjelentése 12.00-kor: „Folyó
év november 4-én, 6 óra 15 perckor (moszkvai idő szerint, ) a
szovjet csapatok megkezdték hadműveletüket a rend megteremtésére és
a népi demokratikus hatalom helyreállítására Magyarországon.
Az előre kidolgozott (!!!) hadműveleti terv alapján (kiemelés:
Justitia Bizottság) csapataink elfoglalták a reakció olyan fő
vidéki támaszpontjait, mint Győr, Miskolc, Gyöngyös, Debrecen,
valamint Magyarország más megyeszékhelyeit. Nagy Imre kormányának
minden tagja bujkál. Felkutatásuk folyamatban van”.
1956. november 26.
Kádár János rádióbeszédéből: „Megígértük, hogy nem indítunk
büntető eljárást Nagy Imre és barátai ellen múltbeli bűneikért, még
ha később maguk is elismerik azokat. Tartani fogjuk magunkat ehhez
az ígérethez”.
Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb.,
Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb., Stb
A Hírháttér kapcsolódó
anyagaiból:
|
|
Kapcsolat: azoknezo@citromail.hu |
 |
 |
2008-09-24.
- 
2008-09-20.
- 
2008-08-19. - 
2008-08-06. - 
2008-09-30.
- 
A
teljes Ringier médiamaffia-hálózat betiltotta!
HÍRHÁTTÉR:
Ezt a földet újraírja