HÍRHÁTTÉR Hírek mögött a valóság

Olaj (fél)idő.
"Perspektívák."

A közepe táján tartok annak az anyagnak, amelyet az "olajügyben" publikálni kívánok. Ez csak a karakterek felét jelenti. A képekkel [dokumentum másolatokkal] együtt az anyag terjedelmesebb lesz. Azt a megoldást alkalmazom, hogy a szövegbe csak egy kis bélyegképet illesztek és arról biztosítok ugrást a külön tárolt dokumentum-képre. Minden ellenkező ígéretem dacára rá kellett jönnöm, hogy a képekkel való pepecselés undorító és főleg időt rabló művelet, és ha egy kép kedvéért szkennelni kezdek, a szövegnek sohasem érek a végére. Úgy határoztam, hogy a képszerkesztést a szöveg beírása után végzem el, egy jó erős nyugtató hatása alatt..

Ez azonban a dolognak csupán formai oldala. Érdemben is van mondanivalóm, most - félidőben.

Mióta saját kis talmudomat írdogálom, olvasok is. Az olvasottak, helyesebben a sehol sem olvasható "hírek", "események" elszomorítanak, pontosabban dühítenek.

Általában minden hülye arra hivatkozik - utólag -, lám', megmondtam! Én nem akarom kivonni magam ebből a körből, de bizonyítható, hogy én le is írtam valamit. "Piszkos játszmát" bátorkodtam emlegetni.

Nos, az a "fekete lyuk", amely a tömegtájékoztatás kellős közepén mindent magába nyel, méretét és "mohóságát" tekintve túllép legmesszebbmenő pesszimizmusomon is.

A Média sohasem volt pártatlan. Az olajügyekről azonban, a kilencvenes években, több-kevesebb pontossággal, ill. tárgyilagossággal mégiscsak pötyögtette a híreket.

Csakhogy közben történt egy s' más. A Médián ma olyan "szájfék" van, hogy azt a jó Göbbels doktor is megcsodálná, ha még élne.

Olajbeszámolóm az akkori "utolsó ítélettel" kíván foglalkozni. Tudvalevő, hogy az Úr az utolsó ítélkezés során intézkedik afelől, hogy a jók elnyerjék jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket.

Az olajügyeket illetően a liberálbolsevista rendszer is meghozta a rá jellemző utolsó ítéletet. Ennek során ill. eredményeképp ...

* Az igazi szervezők, irányítók és haszonélvezők kiléte nem vált ismertté. Úgy járkáltak [járkálnak] tovább a Parlamentben, a minisztériumokban, a bíróságokon, stb. mintha mi sem történt volna.
* Akik az "olajszőkítésnek" nevezett rablást támogatták, fedezték, elnézték, erkölcsi babérkoszorút kaptak [nem szólva az anyagi "elismerésről"]. Volt, aki koronát (!) kapott.
* Az olajtitkokat ismerő végrehajtók "eltűntek". Ókutak, halastavak fenekén, betonfödémek alatt, stb. rothadnak. Amerikai mintára szisztematikus "takarítás" történt a nyomok eltüntetése végett. Ja! Persze olyan is megesett, hogy sok egészséges, életvidám ember hirtelen megunta az életét és öngyilkos lett. A rendőrök között feltűnően nagy volt az ily módon elbúsultak száma. Olyan is akadt, aki halála után búcsúlevelet írt...
* A rendszer "gondoskodott" azokról is, akik - dőre módon - azt hitték, jogállamban élnek és valamilyen módon [többnyire szóval vagy tollal] felléptek a maffia ellen. Ezek egy része is "eltűnt" lásd fent. Volt akait hülyére vertek [Nem Kármán Irén volt az első női áldozat.] Mások olcsóbban megúszták. Kirúgták őket az állásukból [hivatalból, szerkesztőségből, stb.] Sokaknak büntető ügyeket és kártérítési pereket, fegyelmi eljárásokat akasztottak a nyakukba. Ezeket "csak" anyagilag és idegileg tették tönkre - páriákként még tengődhetnek, ha van hozzá kedvük.
* Az állam [fiskus] zsebétől elvont száz, vagy ezermilliárdokat a csalók, a rablók természetesen megtarthatták. Úgy vélem, százmilliós nagyságrendű kártérítés sem folyt vissza az államkasszába. Az egész - szart érő - "bűnüldöző" apparátus nem inkasszált annyi hasznot, amennyibe sete-suta működése került.
* Egy alzheimer-kórban szenvedő "nemzeti" politikus pillanatnyi őrületében egy cinkelt olajkártyát dobott az asztalra. Hülyeségében nem számolt vele, hogy ellenfelénél több (!), jóval több ugyancsak cinkelt lap van, amelyekkel szász százalékos biztonsággal elfogja az ultiját. Az ellenfél ekkor olyan mozdulatot tett, mintha az asztalra akarná csapni a nála levő lapokat.
Ebbe már beleszólt a teremfelügyelő! Uraim, ha nem tudják a "játékszabályokat" betartani, vége a partinak. Rögtön csend lett. Ezt Olaszországban úgy hívják "Omerta". A "Pax Mafiosát" senki sem boríthatja fel büntetlenül.
* Körülbelül itt tartunk. Az istenadta nép pedig kérődzik tovább. Észre se' veszi, hogy másfajta csalamádéval etetik.

Hát' ez a szép új - liberális - világ "rendje". Hogy még mindig akad, aki "okoskodik"? Erre egy igazán okos ember azt mondta, csak a gyáva követeli meg a sorstól a siker garanciáját.

Ami engem illet, még csak 75 éves vagyok. Örökségemből még maradt egy millióm. Jöhetnek hát a büntető ügyek, a "személyiségi jogok" megsértése miatti kártérítési perek. Remélem még és dolgozik az a pár jogiparos, akik annakidején elhúzták a nótámat.

De hátha mégis változtak valamit az idők [!?].

2007. 08.01.

Sz. Gy.

Előző cikk:
Gyurcsány Ferenc: 'Fizessünk a Mazsihisznek' - A Moszad, a kormány és a Mazsihisz Következő cikk:
Házasság a fasizmussal - azaz Morvai Krisztina és a PÁRT